Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Az adóstársak helyzete a váltóelfogadó kényszeregyessége esetén. Válasz dr. Szlezák Lajos kir. járásbiró ur azonos cimü cikkére

154 ség, igy különösen a kényszer alkalmazása a kényszeregyességi eljárás folyamán, ennek az alapvető különbségnek folyománya, Á kényszeregyességi eljárás ugyanis mindenben az egyes hitelező egyességi eljárását igyekszik utánozni, igy különösen abban, hogy az összes hitelezőknek egyenlő mértékkel mér, sőt azokban az esetekben is, mikor az egyes hitelező nem egyezkedik, hanem ragaszkodik a teljes szolgáltatáshoz (külön kielégítési jog feltételei), hiven követi az egyes hitelező eszejárását. Hogy a hitelezők tömegének egyessége minél hatásosabb legyen és minél inkább hasonlítson az egyes hitelező egyességéhez ugy külső megnyilvánulásában, mint gazdasági hatásában, azért szükséges a kényszer alkalmazása, mely kényszer azonban nem — mint azt általában látják — a hitelezőnek az adóshoz való viszonyában, hanem éppen a hitelezők egymásközt való viszonyában jelentkezik és nyilvánítja hatását. A kényszer alkalmazásának célja egy jogi egység alkotása a hitelezők sokasága helyett: tehát a hitelezői egység elérése. A hitelezők érdekközösségük folytán tömörülnek az adós köré, a jog kényszerítő hatása pedig abban nyilvánul, hogy ezt a hiteiezőesoportot quasi társasággá egyesíti, nem azáltal, hogy jogi személyiséggel ruházza fel, hanem azáltal, hogy egymáshoz való viszonyukat az egyezkedés ügyének egymás közt való vitelét, különösen az egyességi ajánlat elfogadása, vagy el nem fogadása fölött való szavazás rendjét szabályozza. És valamint a társasági szerződéssel kötelezett társasági tagok, kétség esetében a jogszabályok rendelkezése folytán a tagok száma szerint számítják és eképen hozott határozat alapján kötnek egyességet egy adósukkal, ugy a kényszeregyességi hitelezőcsoport is a K. E. 75. §-a szerint megállapított többségi határozat alapján köti meg az egyességet adósával. A jogszabály sem a társaságot, sem a hitelezőcsoportot nem kényszeríti egyesség kötésére; csak arra kényszeríti őket, hogy egymás akaratát mennyiben respektálják a közös cél elérése érdekében. Ahogyan tehát a fent említettem társaság sem kényszerből kötött egyességet, noha öt tag közül kettő kényszerült arra, hogy a többség akarata előtt meghajoljon, ugy a kényszeregyességi hitelezőcsoport sem kényszerből kötött egyességet s igy nézve a dolgot, a kényszeregyességnek az egyesség jellege állapítandó meg. Én a kényszeregyességet tehát, dacára az igen súlyos ellenvéleményeknek, igenis egyességnek látom. Hogy ennek dacára nem a magánjog szabályait alkalmazzuk rá, annak főbb okai egyrészt a hitelezők több-