Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - írásbeliség a peres eljárásban

151 beszélési szabadság csak akkor veszélyeztetheti az igazságszolgáltatás gyorsaságát, ha visszaélésre csábító körülmények léteznek és ha a fölösleges szószaporítás a feleknek vagy képviselőiknek érdekükben áll. Az az összefüggés, amely az ügyvédek díjazása és tevékenységük terjedelme között fönnáll, teret nyit ugyan a visszaéléseknek, de ezek bizonyára távolról sem olyan mérvűek, mint ahogy azt a látszat föltünteti és az emiitett összefüggés megfelelő lazításán túlmenő beavatkozásra aligha van szükség. Ha figyelembe vesszük, hogy a jogi és erkölcsi törvények megszegése nem szokott általánossá válni, hanem rendszerint csak csekély százalékban nyilvánul meg, és ha figyelembe vesszük, hogy a tárgyalások és elökészitö iratok számának a mesterséges szaporításával és terjedelmük mesterséges növelésével űzhető visszaélések aránytalanul csekélyebb és bizonytalanabb előnyökre nyújtanak kilátást, mint amennyi fáradságba kerülnek, megállapíthatjuk, hogy legalább is túlzottak azok az aggodalmak, amelyek a peres eljárás utain, fölösleges beszédek és iratok áradatából fölhalmozódó torlaszok okozatát, az érdektől fűtött szándékosságban keresik. A nem szándékos terjengösség és hosszadalmasság bajain —• sajnos — nem igen lehet segíteni, mert a terjengösség és szabatosság, a hosszadalmasság és rövidség, a lényegesség és súlytalanság annyira tág és relatív fogalmak, hogy az egyéni fölfogás nagy eltéréseket tesz lehetővé, ezenkívül a tömör és mégis világos és hiánytalan előadás képességével csak kevesen vannak megáldva, tehát ezt az átlag-embertől a legtöbb esetben hiába követeljük meg. A bírónak meg lehet ugyan könnyíteni a dolgát, ha a feleket és képviselőiket arra szorítjuk, hogy mondanivalóikat szóban és írásban rövidre fogják és iratváltásaikat számbelileg is szigorúan korlátozzulc, de ezekkel a korlátozásokkal azt a különben is túlságosan nagy veszedelmet fokozzuk, amely veszedelem a perdöntő tényállás kiderítésének a lehetőségét általánosságban hihetetlenül bizonytalanná teszi. Minthogy a vétkes gondatlanság és szándékosság a tárgyalások és elökészitőiratok terjedelmének és számának a fölösleges szaporítása körül csak kivételesen van befolyással és minthogy rendszerint az anyagi igazság céljait szolgálja az, ha a felek és képviselőik a perben minél többet mondanak és minél többet írnak, ennélfogva alapjában elhibázott volna az a hadjárat, amely a fölösleges beszédeket és írásokat azzal akarná kiirtani, hogy a díjmegállapításnál a tárgyalások és elökészitö