Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - írásbeliség a peres eljárásban

150 adatszolgáltatás hiányosságát vonná maga után és ez a hiányosság főképpen azért volna veszedelmes, mert azt nem lehet mindig fölismerni és emiatt utólagos pótlására sem szokott sor kerülni, ugy, hogy a biró abban a téves hiszemben hozza meg Ítéletét, hogy perdöntő körülményeket nem hagyott figyelmen kivül. Ezek az ítéletek alakilag rendben vannak és ekként a korlátozás igazoltnak látszik. A biró valószínűen nem is sejti ilyenkor, hogy csak az adatszolgáltatás hiányossága könnyítette meg a munkáját s hogy a könnyebbségnek az anyagi igazság rovására drága ára volt. Nem mondunk sem ujat, sem hihetetlent, ha rámutatunk arra, hogy a perbeli tényállásoknak általában milyen változatos és bonyolult alakjaik, mennyi színezeteik és milyen sok részleteik vannak. Kivételes művészi képességre van szükség, a tényállásnak fölösleges szavak nélkül való teljes, tökéletes és világos megrajzolásához. Ezenkívül a legnagyobb művész sem tudhatja vagy sejtheti előre, hogy mi mindennel fog a perbeli ellenfél előhozakodni és hogy a biró észlelési sajátsága milyen beállítást és megvilágítást tesz célszerűvé. Abból, hogy az előkészítő iratok és tárgyalások száma, valamint terjedelme néha rendellenes mérveket ölt, még nem lehet a peres feleknek vagy képviselőiknek gondatlanságára vagy vétkes szándékosságára következtetni. Minden eshetőségnek és minden elképzelhető ellenvetésnek előre megfelelő előadás, még ha lehetséges volna is, nem ajánlatos, mert egyrészt a perlekedések terén a váratlan fordulatok és meglepetések nem tartoznak a ritkaságok közé, tehát a legkörültekintőbb előadás sem veheti elejét a folytatólagos megvitatások szükségességének, másrészről pedig az ellenfél nyilatkozásának a bevárása megkímélhet bennünket a nyilt ajtók fáradságos döngetésétől. A perek lefolyásának a megfigyelése és tanulmányozása azt a tapasztalatot eredményezi, hogy a többszöri megvitatás a vitás kérdések tisztázására nem hátrányos, mert még az alapos tárgyalások folytatásával is olyan ujabb és ujabb szempontok merülhetnek föl, amelyek az addig elfoglalt álláspont megváltoztatásához vezethet. Ebből az a tanulság, hogy amig a feleknek van mondanivalójuk, csak a nyilvánvaló szószátyárkodásnak szabad gátat vetni, mert nem lehet tudni, hogy a viták áradatában hol és mikor bukkan föl döntő körülmény. Az igazságszolgáltatás alaposságának egyik legfőbb biztosi tékául szolgál a feleknek az a szabadsága, hogy a perben kibeszélhessék másukat és hosy előadásaik a bíróság előtt hű leszögezésben részesülhessenek. A ki-