Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - írásbeliség a peres eljárásban

149 aránytalanul kevesebbet használ a gyorsaságnak, mint a mennyi kárt tehet az alaposság területén. Az igazságszolgáltatás gyorsítására irányuló minden olyan tervet és törekvést, amely az alaposság nyilvánvaló és aránytalanul nagy hátrányával kapcsolatos, már amiatt is vissza kell utasítani, mert a gyorsításnak éppen elég olyan lehetősége van, amely az alaposság követelményeivel öszszeegyeztethető. Az előkészítő iratok rendeltetése és jelentősége túlterjed azon a szük körön, amelyet elnevezése jelez és amely szerint azt a célt szolgálja, hogy a per akadálytalan letárgyalhatása és haladéktalan befejezhetése érdekében a tárgyalás anyagáról a bíróságot és a peres feleket előre tájékoztassa. Ennél lényegesebb hivatást is tölt be az előkészítő irat, amidőn a per döntő adatainak a megrogzitésével egyrészt a lehető leghitelesebben, legpontosabban és legteljesebben tükrözteti vissza a felek tényállításait, nyilatkozatait és kérelmeit, másrészről pedig megkönnyíti a bíróságnak azt a föladatát hogy a perdöntő körülményeket megismerje és megállapítsa. Az előkészítő iratoknak ezt a rendeltetését nem szabad figyelmen kivül hagyni akkor, ha annak a kérdésnek az elbírálásába bocsájtkoznunk, hogy szükséges-e az előkészít*") iratok száma és terjedelme elé korlátokat fölállítani? Tudjuk, hogy a perdöntő tényállás megállapításának többnyire tekervényes és sikamlós az utja, amelyen a tévedések és félreértések lehetősége burjánzik. Ezeknek a tévedéseknek és félreértéseknek az elkerülhetése céljából sokoldalú megvilágításra és tüzetes nyomozásra van szükség. Nem mentes a vesződségtől már az az első lépés sem, amikor csak arról van szó, hogy a felek előadásából hiánytalanul és pontosan kihámozhassuk, melyek az illető perben a perdöntő kérdések? A perdöntő tényállás helyessége és teljessége szempontjából a legtöbb esetben el nem kerülhető, hogy a felek többszöri és többé-kevésbé hosszadalmas szóváltásokba bocsájtkozzanak. Tagadhatatlan, hogy akár hányszor kevesebb szóval és kevesebb iratváltással is megtörténhetik az előkészítés, mint ahogy ez a valóságban végbemegy, de ezen a bajon korlátok fölállításával nem igen lehet segíteni, mert'a baj oka nem annyira a szigorú tilalom hiányában, mint inkább abban rejlik, hogy kevesen képesek szabatos rövidséggel, kontradiktórikus emlékeztetéséek nélkül, egyfolytában valamely tényállást hiánytalanul előadni. Minthogy a kívánatos rövidség és szabatosság csak kivételesen lehetséges, a korlátok fölállítása az alaposság veszélyeztetése nélkül meg nem történhetik. Az előkészítő iratok szerepkörének a szűkítése az