Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Markovits Rodion: Szibériai garnizon

44 egyezett s a néhai kijelentette, hogy tőle sem ő, sem más mit sem követelhet. Ez a panasz alaptalan. A családfő ugyanis a törvénynél fogva családtagjait (feleség, gyermekek) eltartani köteles lévén, az a jog, hogyr kártérítést köveleljenek attól, az szándékos és vétkes cselekményével a családfő eletét kioltotta s azáltal őket eltartójuktól megfosztotta, a megölt családfő eltartottjait illeti. Néhai M. A. tehát a nem őt, hanem a felpereseket illető kereseti igény felett joghatályosan nem rendelkezhetett. (Kúria P. VI. 7389/1926. — 1928. május hó 10-én.) A 38. Város felelőssége ut karbantartásáért. Az alperes város tartozott volna kellően gondoskodni arról, hogy a forgalom folytonosságát és biztonságát megakasztó vagy kockáztató okok elhárittassanak és ugy a forgalom folytonossága, mint annak a biztonsága megóvassék. (1890. I. t.-c. 66. ós 154. §§-ai.). Az útfenntartót terhelő eme kötelezettségének a teljesítésé mulasztotta, el az alperes, amikor eltűrte azt, hogy a F.-utcában a makadám útnak egyenes folytatásában egy 4 méter mély és kb. 100 méter hosszú árok (helyszíni szemle adatai) fedetlenül, bekeritetlenül ós az esti órákban megvilágítás nélkül maradjon és az által a közúton való közlekedés személyi és vagyoni vonatkozásban veszélyeztessék. E mulasztásából a felperesre hárult vagyoni kárért tehát az alperes kártérítéssel tartozik. (Kúria P. VI. 1982/1927.. — 1927. szeptember hó 6-án.) A 38. Erkölcsi kártérítés megbízott cselekményéért. A megbízás nem függ sem attól, hogy a megbízottat ki díjazza, sem attól, hogy az kinek fegyelmi hatósága alatt áll. Döntő csupán az, vájjon a megbízott kinek nevében, kinek utasitása szerint és kinek érdekében jár el. A fellebbezési bíróság megállapítása szerint pedig kétségtelen, hogy ugy F. Gy. igazgató-tanító, mint R. L. segédtanító is az intézetben az alperes nevében, érdekében és utasisátásra ügyködtek. Bírói gyakorlatunk a nem vagyoni kárt s személyt érő szándékos vagy súlyos gondatlansággal elkövetett tiltott cselekményeknél csak annyiban ítéli meg, amennyiben ezt az eset körülményei és a méltányosság indokolják. A jelen esetben azonban egyfelől nem forog' szóban az alperesnek oly súlyos mulasztása, amely a nem vagyoni kár megtérítését megalapozná, másfelől a méltányosság ily kártérítés megítélésének is szól. Ugyanis a felperes terhére az alperesnek oly alkalmazottjai követtek el kötelességszegéseket, akikkel ez csak korlátolt módon rendelkezhetett, továbbá, akiktől a megállapítottakhoz hasonló mulasztásokat az alperes nem válrhatott.