Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Markovits Rodion: Szibériai garnizon

45 Az alperesnek köztudomás szerint számos Gyermek-Otthona felett kell felügyelnie és ez abban az időben, amidőn az elfagyás történt, a háború miatt is meig volt nehezitve. Az alperesnek, mint jogi személynek, mulasztása tehát nem tekinthető oly különösen súlyosnak, amely a vagyoni kár megtérítésén felül a nem vagyoni kárra vonatkozó igényt is kellően megalapozná. Az alperesi intézet altruistikus célja mellett pedig a nem vagyoni kártérítés az alperes oly megterhelését jelentené, amely méltánytalannak mutatkozik. Ezért a m. kir. Kúria is indokoltnak tartotta, hogy a fellebbezési bíróság a jelen esetben a felperes részére, aki a járadékkal amúgy is teljes kárának megtérítéséhez jut, ezenfelül még nem vagyoni kárt meg nem itélt. Az emiatt támasztott felperesi felülvizsgálati panasz tehát nem jöhetett figyelembe. (Kúria P. VI. 8063/1927. — 1928. május hó 9-én.) A 38. Baleseti járadék mértéke. A néhai a vagyontalan és keresetképtelen szülője tartására törvénynél fogva lévén köteles, s e kötelességét kereseti viszonyaihoz képest teljesítvén is, az alperes olyan összegű kártérítés fizetésére kötelezendő, mint amily összegtől a felperes elesett azáltal, hogy eltartására törvénynél fogva köteles fiát elveszitett. A néhai fennebb jelzett keresményéből kétségkívül nem nyújthatott a felperesnek havi 20 pengőnél nagyobb segélyt, ennélfogva az alperes sem kötelezhető ennél nagyobb havi járadék fizetésére, mert az alperest nem tartási, hanem kártérítési kötelezettség terheli. Felperesnek magasabb kártérítés meitélésére irányított panasza tehát alaptalan, mert a törvénynél fogva tartásra kötelezett is csak vagyoni és kereseti viszonyaihoz mérten kötelezhető a törvényes tartási kötelezettség teljesítésére. (Kúria P. VI. 4857/1927. — 1928. október hó 10-én.) A 40. Osztályegyezség. J. örökhagyó nem hagyott maga után oly végrendeletet, illetve nem tett egyéb oly végintézkedést, amely utóörökösrendelést foglal magában. S minthogy utóörököst csak az örökhagyó rendelhet ki és pedig végrendeletben, öröklési szerződésben vagy halálesetre szóló ajándékozási szerződésben, ennélfogva a fenntebb ismertetett egyezség megkötése alkalmával a felek akkor, amikor utóöröklésről intézkedtek, az akaratuk kifejezésére helytelen megjelölést használtak. Az emiitett egyesség alkalmával ugyanis az érdekelt felek akarata arra irányult, hogy az egyességben megjelölt ingatlanokat a felperes kapja tulajdonul azzal a korlátozással, hogy halálával ezeknek az ingatlanoknak a tulajdonjoga a felperes gyermekeiI illesse. (Kúria P. I. 20/1928. — 1928. december hó 11-én.)