Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Az adóstársak helyzete a váltóelfogadó kényszeregyessége esetén

112 „Igénytelen nézetem szerint a fennforgó kérdésben csakis a váltótörvény 91. §-bóí kell kiindulnunk, e § szerint pedig a válté) kibocsátó, forgató, elfogadó és kezes a váltó minden birtokosa irányában egyetemlegesen van kötelezve. Ez egyetemlegesség hatását az általános magánjog szabályozza, amennyiben tehát a váltótörvény a felvett kérdés tekintetében rendelkezéseket nem artalmaznak, arra ezen magánjogi szabályok alkalmazandók". Mind a két igazát vitató fél az egyetemlegesség útvesztőjébe téved, mind a két fél az egyetemlegesség váltójogi szabályával igyekszik az egymással homlokegyenest ellenkező álláspont létjogosultságát igazolni, amint azonban nem magyarázza Pethő biró, álláspontjának léi jogosultságát a „váltójogi egyetemlegesség speciális mivolta", ép ugy nem alkalmas a, fenti álláspont megcáfolására, Sichermann ügyvéd ur helyes állásfoglalásának a, VT. 91. §-ára épitett indokolása. Az egyetemlegesség legyen az váltójogi, magánjogi, vagy kereskedelmi jogi, nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy a váltóbirtokos mindegyik váltóadóstól az egész váltóösszeget követelheti. Az egyetemlegesség nem alkalmas a kérdés megoldására. A kérdést a V. t. 2. §-a ésé 67. §-a oldja meg. A váltótörvény 2. §-ában kifejezésre jut az a jogelv, hogy minden váltókötelezett a saját nyilatkozata alapján függetlenül felel az egész váltóösszegért a váltóbirtokossal szemben. Amint Bedö Mór kitűnő könyvének 9. oldalán klasszikusan megállapítja : „a váltónyilatkozat hatálya, nem a többiek egyetemleges kötelezettségében, hanem azoktól függetlenül önmagában az aláírás tényében bírja alapját, ugy, mintha mindegyik aláírás egy külön váltón volna." Nagy Ferenc váltójog kézikönyvének 127. oldalán a, következőket mondja: „A válté>kötelezettség hatályossága szempontjából tehát az egyes váltónyilatkozatok egymástól függetlenek, mindegyik önállóan birálandó el, még akkor is, ha alakilag egyik a másiktól függ." A V. T.-2. §-ában kifejezésre jutó eme jogelvet megerősíti a váltótörvény 67. §-a, amely az akcessórius természetű kezesség esetén is felelőssé teszi a kezest a váltóösszegért még akkor is, ha a föadós kötelezettsége nem állana. A kérdés nyitja tehát nem a váltójogi egyetemlegességben, hanem abban az egymástól független kötelmi viszonyban rejlik, amely a váltókötelezettelvet egyenként és külön-külön a váltóbirtokoshoz fűzik. A felhívott szakaszok világító fáklyájánál világosan látjuk a Sicher-