Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A megrendelések gyüjtéséről szóló törvény ellenére létrejött ügylet érvényessége

81 átvétele és használatbavétele kétségtelenül a vételügyletből eredő jogoknak a megrendelő részéről való érvényesítését jelenti. A sántító jogügylet egy átmeneti bizonytalanságot teremt, amely bizonytalanság a védett fél akaratelhatározásával a vételügyletből eredő jog érvényesítésével, vagy az érvényesség megtagadásával, véglegesen feloldódik, vagy abban az irányban, hogy az ügylet érvényesen perfektuáltatik, vagy hogy az ügylet a védett fél rendelkezése alapján érvénytelen. Ez az átmenetinek szánt bizonytalanság azonban a védett fél választása után már tovább nem tart és a védett fél sem hivatkozhatik a továbbiak során, ha egyszer már akaratelhatáiozásával az ügylet érvényessége mellé szegezte le magát, arra, hogy az ügylet vele szemben hatálytalan. A Kúria ugy látszik az elvi hatálytalanság és a sántító jogügylet közötti különbséget hagyta figyelmen kívül, és így jutott egy gazdaságilag kétségtelenül káros olyan eredményre, amely a jogbizonytalanságot perpetuálja és amely e mellett a megrendelő esetleges rosszhiszeműségének is tápot adhat. Ugyancsak a fenti kérdéssel foglalkozik a Kúria P. VII. 1607/1928. számú ítélete, amely a fentebb kifejtett álláspont igazolásául szolgál. A Kúria miután előre bocsátja, hogy a törvény csupán a megrendelővel szemben mondja ki hatálytalannak az ügyletet, folytatólag a következő kijelentéseket teszi: „Az ügyletnek az idézett törvény szempontjából való hatálytalanságára csak a megrendelő hivatkozhatik, ellenben a megrendelóstgyüjtő kereskedő vagy iparos az ügylethez ragaszkodó megrendelővel szemben az ügylet teljesítését a törvény 1. §-ába foglalt rendelkezésre hivatkozással meg nem tagadhatja. De kétségtelen ebből az is, hogy az ügyletkötési szabadságában egyébként nem korlátozott megrendelő éppen a törvény e bekezdése elején hivatkozott rendelkezésénél fogva a vele szemben eredetileg hatálytalan ügyletet utóbb megfelelő ügyleti akaratkijelentéssel maga is joghatályosnak ismeri el . . . Minthogy alperes a neki szállított motorekét megfelelő kipróbálás után átvette és azt hónapokon át magánál tartotta, nyilvánvaló, hogy az eredetileg hatálytalan jogügyletet utólag érvényes módon joghatályosnak ismerte el". Utóbb még hozzáteszi a Kúria, hogy „alaptalan alperesnek azt vitató támadása is, hogy az eredetileg hatálytalan ügyletet megújítani (noválni) nem lehetett". A Kúria két tanácsának Ítélkezése tehát ellentétes irányt követ. Az ellentét megszüntetésének helyes módját a fentiek értelmében a VV, tanács ítéletének irányában látjuk. B. S. 9