Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A kényszeregyesség joghatálya a közkereseti társaság kilépett tagjára

77 séget vele megkötött ós nem a későbbi hitelező ellen is, d) hogy mindenki ellen illető (quasi) kifogása csak neki saját személyében lehet a kényszeregyezségből.1 Dr. Szlezák Lajos, kecskeméti kir. járásbiró. )\A kényszeregyesség joghatálya a közkereseti társaság kilépett tagjára. E cimmel a Polgári Jog 1928. május—júniusi számában kis cikket adtam közre, melyben a budapesti Táblának egyik aggályt keltő ítéletével foglalkoztam. A kérdés az volt, hogy a kényszeregyesség megindításának időpontjában a közkereseti társaságból már kilépett tagra, illetve a betéti társaságból már kilépett beltagra nézve kitér jed-e a kényszeregyesség joghatálya. A k. e. rendelet 92. §-ának 3. bekezdéséből folyólag, de a kényszeregyességi eljárás szellemére való figyelemmel is, véleményem szerint, az egyedüli helyes válasz az lehetett, hogy az eljárás megindítása előtt kilépett tagra a k. e. joghatálya nem terjed ki. A budapesti Tábla általam aggályosnak jelzett döntése — mely egyébként a korábbi bírói gyakorlattal is ellentétben áll — ellenkező irányban döntött, kimondotta, hogy a kényszeregyesség joghatálya a közkereseti társaságból, illetőleg a betéti társaságból az eljárás megindítását megelőzően kilépett tagra, illetve beltagra nézve is kiterjed. Elégtétellel állapithatom meg, hogy a Kúriának egyik legújabb döntése, a nov. 2-án meghozott P. VII. 9150/1927. sz. ítélet az általam fentidézett cikkemben elfoglalt álláspontra helyezkedik, beható, alapos indokolás mellett. Megállapítja az idézett Ítélet, a 92. §. 1. és 3. bekezdésének egybevetéséből, hogy a közkereseti vagy betéti társaság által kért kényszeregyességi eljárásban az egyességben vállalt kötelezettségeken túlmenő tartozások alól a tagok, illetve beltagok felszabadulnak, de nincs meg a joghatálya annak az egyességnek, amelyet a társaságnak egyik volt tagja utóbb köt meg hitelezőivei. A szóbanforgó esetben 4 Közvetlenül a szóbanforgó kérdést döntik el: Meszlény kiváló kommentárja 1926.*os kiadás 174. old., IV. tétel. (Csodálatos, hogy senki sem hivatkozott rá) és Völdendorff id. müve, aki a kényszer* egyezség egyezségi jellegét tagadva 450. lap, 16. jegyzetben igy ir: „Eben deshalb kann der Akkordant weder die Rückgabe des \Vech< sels noch die Streichung seines Acceptes bei Zahlung der Akkord* summe verlangen". Tehát szerinte is tisztán váltójogilag még a kényszeradós maga sem szabadul, még az ő elfogadványa sem töröl* hető. A kényszeregyezséggel tehát a maga részéről sem „rendezte" a váltót, mint Pethő tartja.