Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Az adóstársak helyzete a váltóelfogadó kényszeregyessége esetén

76 az. Ha pedig azt valódi, magánjogi értelemben vett egyezségnek tekintjük, ugy elégtelen. Világos ugyanis, hogy a kényszeradós a váltó későbbi birtokosaival szemben is hivatkozhat a kényszeregyezségre. Viszont a visszkeresettek arra harmadik hitelezővel szemben akkor sem hivatkozhatnak, ha a kényszeradós és az egyezségben résztvett váltóhitelező szándéka szerint tényleg' ők is mentesültek volna. Ezt a magánjogból megmagyarázni nem lehet. Az összes váltóadósok ugy az egyezségkori, mint a későbbi váltóhitelezőkkel szemben változatlanul a váltó tartalma, szerint felelnek, a kónyszeregyezség ellenére is. Az utóbbiakkal szemben pusztán a joglátszat alapján, a váltó irásszerüségénél fogva; az egyezségkori hitelezővel szemben e tétel kiegészítendő azzal, hogy a kényszeregyezség nem egyezség. Igen ám, de ezek szerint mag"a a kényszeradós is felelne; legalább is a későbbi hitelezőkkel szemben! Ez a tulajdonképeni probléma. Hogy miért felel a visszkereseti adós továbbra is, az tisztán váltójogi kérdés. Miért nem felel azonban a kényszeradós1? Felelet: az egyezség a magánjog szerint kötelemszüntető tény (lex generális); a magánjog szabályát áttöri a váltójog, mely a harmadik sze-. mélyt megvédi (lex speciális); a váltójog szigorát áttöri a fizetőképtelenség joiga, mely adódnak — nem személy szerint megjelölt adósnak ugyan, hanem egy bizonyos kategóriába tartozó adósnak —• megadja a kényszeregyezség jogkedvezményét. (Majdnem lex singuralis, privilégium.) A jogszabályok alá- és fölérendelségi viszonya a döntő. A váltójog alapján tényleg még a kényszeradós is az egész összeget tartozna fizetni. A Ke. rend. nem ad neki a Vt. 92. 2. tétele szerint in pcrsonam kifogást. Ilyennel nem is érne célt a mindenkori felperessel szemben. A kényszeregyezség nem is műértelemben vett kifogás, amint nem volt az primitiv őse a beneficium competentiae sem. De ugy hat, mint egy exeeptio personae coliaerens in rem. Sichermann kimutatta, hogy a visszkeresetteknek nincs a hitelező ellen in personam kifogásuk a magánjogból. Ezt azonban Pethő nem is állitotta. Sőt a váltójogra utalt. Én a váltóadós helyzetét a váltójogból, a kényszeradós helyzetét a, Ke. jogból próbáltam levezetni. Ütközés esetén ez utóbbi a döntő, beneficium jellegénél fogva. Fentiekben kimutatni igyekeztem, hogy a kény szeregyezségből: a) visszkereseti adósoknak sem váltójogi, sem személyes kifogásuk nincs: b) a kényszeradósnak váltójogi kifogása, egyáltalán nincs; c) ha a kény szeregyezség valódi egyezség, ugy van ugyan in personam kifogása, de csak az egyez-