Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A biztositási ügynöki rendelet

72 biztosítási ügynöki rendelet. Január 17-én lépett életbe a ni. kir. Minisztériumnak 5460/1928. M. E. sz. rendelete a biztosítási ügynök jogállása tárgyában. A rendeletet a minisztérium a biztosítási novellának 13. §-ában foglalt törvényhozási felhatalmazás alapján bocsájtotta ki és a biztosítási jogban eddig precízen nem szabályozott kérdéseket volt hivatva fixirozni. A rendeletet a biztosítási joggal foglalkozó körök már régen várták, mert ez az ügynökök jogállása tekintetében fennállott kaotikus állapotokat volt megszüntetendő. A rendelet megjelent, de az, sajnos, az igényeket csak részben elégítette ki, ugyanis a novellákkal és rendeletekkel foltozott biztosítási jog a rendszer és egységesség érdekében nem rendeletet, de mindjobban kívánja az 1927. X. t.-c.-ben bejelentett biztosítási törvényjavaslatot, amely remélhetőleg tényleg egységesíteni fogja a biztosítási jog egész rendszerét. A most életbelépett rendelet legfőbb érdeme, hogy a biztosítási ügynökök viszonyai és jogai tekintetében mutatkozó nyomasztó bizonytalanságnak véget fog vetni. Köztudomásúlag az ügynököt a biztosított felek a biztosító társaságok megbizottainak tekintették és a biztosítási dijperekben előterjesztett alperesi védekezések nagy része erre volt bazirozva. Ezzel szemben az intézetek az ügynököket mindig a fél megbízottjának tekintették ós igy születtek meg a legellentétesebb bírói ítéletek. A rendelet ezt a kérdést ugy oldotta meg, hogy az ügynököket két kategóriára osztva a közvetítő és ügyletkötő ügynökök osztályát konstituálja. A közvetítő ügynök a rendelet szerint csak a vonatkozó külön meghatalmazás mellett történő inkasszó esetében tekinthető a biztosító magánvállalat megbízottjának, mert egyébként a biztosított fél megbízottjának kell őt tekinteni. Az ügyletkötő ügynök ezzel szemben tágabb jogkörrel lévén felruházva, azt a társaságok meghatalmazottjának kell tekinteni. Azt a jogkört, amit most a rendelet az ügyletkötő ügynöknek megadott, nagy vonásokban a biztosító intézetek eddig vezérügynökségeik részére adták meg. A rendelet értelmében a jövőben nem az ügynökség, de egy természetes személy ruházandó fel az ügyletkötő ügynöki meghatalmazással. A rendeletet egyébként olvasóink lapunk januári számának mellékleteként szószerinti szövegében kapták. Egyes rendelkezéseihez e helyen még a következő megjegyzéseim volnának: Kifogás tárgyává kell tennem a rendelet 6. §. második bekezdésének homályos szövegezését. A fennálló jogszabályokra való utalás itt nyilvánvalóan kevéssé szabatos, mert ha van is — ezen rendeletet kivéve — vonatkozó jogszabály, ez legfeljebb birói ítéletben nyilvánult jogszabály lehet. Az