Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - A háború hatása az ellenséges államok hozzátartozóinak egymásközti jogviszonyaira 1. [r.]

kezesre s mondja el szép sorjában ... vagy tudja mit? itt vannak az iratok? (átveszi a fél iratait) ne mondjon semmit, itt a Pester Lloyd estilapja (átadja), itt meg a telefon-hirmondó (odamutat a kagylókra), szórakozzék egy keveset, amig belenézek a dologba... mindjárt készen leszünk... a jó fogorvos gyorsan huz és fájdalom nélkül... (Belemélyed az iratokba. Megállapítja belőlük, hogy X. ügyvéd, mint vb. Y. közadós cég csődtömege gondnoka, perli Kopasz Sámuel hirdetőiroda-tulajdonost, előadván, hogy ekkor és ekkor 30 millió korona fizetést vett föl a közadós cégtől oly időben, amikor az fizetéseit már megszüntette volt, hogy erről alperesnek tudomása volt, hogy ezzel a csődhitelezőket megkárosította, miért is kéri, méltóztassék stb.). Hát tudta maga, Kopasz ur, mikor a 30 milliót felvette, hogy Y. a fizetéseit megszüntette? A fél: Ugyan kérem, ügyvéd ur, ne tessék viccelni! Hát ha nekem fizetett, akkor nem szüntette meg a fizetéseit! Hahaha1 Hehehe! Viccelni tetszik, kérem! Aki fizet, az nem szüntet, aki szüntet, az nem fizet! Az ügyvéd: Van benne valami, Kopasz ur, de mi jogászok már azt is a fizetések megszüntetésének mondjuk, ha például ellene tömegesen kielégítési végrehajtásokat foganatosítottak, vagy ha körlevélben értesítette hitelezőit, hogy nem tudja őket teljesen kielégíteni, vagy... A fél: Hát kérem, ilyesmiről én nem tudtam és nem is tudhattam. Hiszen én nem tartozom az ő szakmájához. Ö szén- és fakereskedő, én meg hirdetési ügynök vagyok. Mit tudok én a szén- és fapiacról? Sőt még azután, hogy nekem fizetett, hirdetéseket adott fel nekem és én marha el is fogadtam a megbízásait! Hiszen igy maradt adós busz milliómmal, amelynek most bottal üthetem a nyomát! Én megesküszöm! I«y görbüljek meg, ha sejtelmem is volt arról, hogy a végit járja... Az ügyvéd: Hát akkor nagyon jól van. Kopasz ur! Eh magát ebből a hínárból ki fogom húzni! X. kollega ur nem fog a maga pénzéből csődtömeget elővarázsolni, mint Mózes forrást a sziklából! Még jó, hogy nem szegényjogon perel! Tudja, ugy-e, hogy ebben a tömegben egy vak fitying nincs? Ami azt jelenti, hogy pernyerés esetén a perköltség behajthatatlannak fog mutat... (észreveszi magát), azaz hogy, izé, hm, hm, ha a jó isten akarja, a kapanyél is elsül... Szóval, ez a per kitűnően áll, ezt én meg fogom magának nyerni... A fél: Hát akkor most mit csináljak, kérem? Az ügyvéd: ön aláir nekem egy meghatalmazást, elmegy a Pannoniába vacsorázni, megnézi a Forum-moziban a Királyok királyát, iszik utána egy forró teát rummal, szóval cl, mint egy ur, nekem pedig lefizet 50 pengő előleget... A fél: Kérem, ügyvéd ur, kérem... (kotorász a tárcájában). Ejnye, a feleségem megint kiszedte mind a pénzemet... tetszik látni, csak tiz pengőm van... de azt mind odaadom, hadd lássa ügyvéd ur, hogy én gavallér vagyok, amig szükségem van a másikra... Tessék... (átadja) egy kis nyugtát kapok róla. ugy-e, csak a rend kedvéért? Az ügyvéd: Hogyne, hogyne! (megírja és átadja a nyuírtát.) Ezt a kis ügyet pedig tekintse elintézettnek! Vegye ugy, mintha már meg is nyerte volna! Isten vele, Kopasz ur! Jó mutatást a Papagájban! (A fél el. Magában:) Mna! Ebből se hízunk meg túlságosan! A pert ugyan kétségkívül megnyerem: hiszen a bizonyítás a Cst. 27. § 1. és 2. pontja esetében a tudomás tekintetében a felperest terheli, ami ebben az esetben teljességgel lehetetlen