Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - A háború hatása az ellenséges államok hozzátartozóinak egymásközti jogviszonyaira 1. [r.]

48 liibúban szenved. A jogi hiba eredhet a nőnek természeténél fogva fennforgó akarati korlátozásában, rendszerint azonban a csábitás közönséges értelmének megfelelöleg, a férfinak a nö akaratát korlátozó cselekvésére, erőszakra, lelki kényszerre, vagy megtévesztésre (igy a házas-ági Ígéretére) vezethető vissza. A megtévesztésnél tehát az a lényeges, hogy a férfi megtévesztő kijelentése okozati összefüggésben van-e a nö beleegyezésével. E tekintetben fontos a nőnek tapasztaltsága vagy tapasztalatlansága. A nö erkölcsi értéke csak annyiban jön tekintetbe, hogy a házassági Ígéret nélkül is beleegyezett volna a viszony folytatásába? É lap hasábjain ismertettem egy knriai Ítéletet, mely a nö kártérítési keresetét elutasította, mert a magánjogi csábitás esetét nem látta fennforogni, mivel a nőnek a viszony megkezdése előtti viselkedéséből azt a következtetést vonta le. hogy a házassági Ígéret nem gyakorolt befolyást a nö beleegyezésére, mert házassági igéret nélkül is megtette volna azt, amit tett. Ily módon értendő a Curiának az a kijelentése, hogy a nemi érintetlenség közömbös a csábitás megállapítása szempontjából. Maga a nemi érintetlenség hiánya semmi adatot nem szolgóltat abból az egyedül lényeges szempontból, hogy a házassági igéret és a nőnek beleegyezése között van-e okozati összefüggés? Ha azonban alperes azt bizonyította volna, hogy felperes nö egy vagy több előbbi viszonya folyamán olyan viselkedést tanúsított, amelyből arra lehet következtetni, hogy a férfi házassági Ígéretének nem volt döntő befolyása a felperes nö beleegyezésére, illetve a nemi viszony megkezdésére, akkor már csábítást nem lehetett volna megállapítani és a kártérítési kereset el lett volna utasítandó. Ifj. dr. Szigeti László. Magánjogi kényszer és büntetőjogi zsarolás. Felperes az alperessel házassági vagyonjogi viszonyai szabályozása céljából közjegyzői okiratba foglalt egyességet létesített. Felperes ennek a megállapodásnak érvényességét azon az alapon támadta meg, hogy azt a büntetőfeljelentéstől való félelmében és az alperes ama ígérete folytán fogadta el, hogy a büntetőfeljelentést elejti, ha az egyességet aláírja. A Curia az akaratelhatározást korlátozó lelki kényszert nem látott fennforogni, mert felperes beismerte, hogy alperest testileg súlyosan bántalmazta, tehát alperesnek joga volt büntetőfeljelentést tenni, ennélfogva sem a jogos feljelentés, sem a feljelentésnek az egyesség aláírásától függővé tett visszavonása felperesre nézve kényszerhelyzetet nem létesíthetett, mert a büntetőfeljelentés okul szolgálhatott ugyan arra, hogy felperes a hátrányos következmények elhárítása céljából anyagi áldozatot hozzon, de ez saját jogtalan cselekményének folyománya volt. (Curia P. III. 6745/1926.) A társadalmi fegyelem meglazulásának ellenszereként a büntetőbíróságok az utóbbi években sokkal érzékenyebben bírálták el a zsarolási eseteket. Zsarolást látnak fennforogni olyan esetben, ahol a hitelező a tartozás meg nem fizetésével egyúttal csalást, sikkasztást vagy más vagyonjogi bűncselekményt elkövető adóst a büntetőfeljelentés kilátásba helyezésével hív fel tartozása megfizetésére vagy csőd kérésével fenyeget. Ezt a gya-