Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - A háború hatása az ellenséges államok hozzátartozóinak egymásközti jogviszonyaira 1. [r.]

47 Az uj törvény tudvalevőleg igen szigorú intézkedést léptetett életbe a biztositási dijak behajtása tekintetében. A biztositónak a dij esedékessége napjától számított 30 nap alatt a biztosítottat a teljesítésre fel kell szóli ani és ha nem fizet, további 60 nap alatt pert kell indítania ellene, mert ellenkező esetben a szerződéstől elállottnak tekintetik. Vitás volt, hogy vájjon azon esetben, ha a bitositó a pert nem indította meg a 60 nap elteltével és ezért a dij esedékessége napjától számított kilencvenedik napon elállt a szerződéstől, van-e még az évforduló utáni időre a biztositónak valami követelése és ha igen. mi? A budapesti kir. törvényszók biztositási szaktanácsa ezt a kérdést oly formában döntötte el, hogy megállapította, miszerint a biztosító az elállás napjáig viselte a kockázatot és ezért az évfordulótól az elállás napjáig terjedő időre eső aránylagos, úgynevezett pro rata dijat és annak törvényszerinti járulékait követelheti. Azt hiszem, a döntés teljesen az uj törvény, illetve az élő biztositási jog szellemének megfelelő. Az 1927. évi X. t.-c. életbeléptetése kapósán még egyél) érdekes vitás kérdések is merülnek fel, különösen a jelenlegi átmeneti időben, amely kérdésekre remélem a legközelebbi jövőben visszatérhetek, mert ugy gondolom, hogy ez a kérdés az utóbbi időben gyakran szőnyegre kerülő és a gyakorlati jogászt sün'm foglalkoztató probléma le'.t. Dr. doberdói Breit Zoltán. Csábítás. A tizenhatodik életévét alig meghaladó felpercnő törvényes képviselője utján azon az alapon indított kártérítési keresetet alperes ellen, hogy alperes miután öt szüleinek beleegyezésével eljegyezte, a házassági igérel által vette öt reá, hogy vele viszonyt folytásson, utóbb pedig az eljegyzéstől elállott. Alperes azzal védekezett, hogy a felperes nem volt már érintetlen akkor, mikor a viszony között ük megkezdődött és hogy erre felperesnek szándékosan izgató magatartása adott okot. A Curia a felülvizsgálati kérelem elutasításával alperest marasztalta. Indokolásában állandó birói gyakorlat által követett jogszabálynak mondja ki azt, hogy ha a férfi egy tapasztalatlan leányt házassági Ígérettel vesz reá arra, hogy vele nemileg közösüljön, akkor a férfinak ez a cselekménye a magánjogi értelemben vett csábítás fogalma alá esik és mint a nő erkölcsi épsége ellen elkövetett jogellenes és szándékos cselekmény, kártérítésre kötelez akkor is, ha egyébként büntetendő cselekmény jelensége nem is forog fenn és az a körülmény, hogy a nő a közösülésbe beleegyezett, a cselekedet jogellenes voltát meg nem szünteti, mert a férfi a nő beleegyezését éppen a házassági ígéretből létesített bizalmas viszony kihasználásával szerezte meg. Alperesnek azt a védekezését, hogy a viszony megkezdésére felperesnek szándékosan izgató magatartása adott okot, a Curia nem látta bizonyítottnak. A, nemi érintetlenség hiányára alapított kifogást az ügy eldöntése szempontjából közömbösnek találta. (Curia, P. ÍIL 1864/1927. szám.) A csábítás fogalmához tartozik, hogy a nőnek a nemi közösüléshez való hozzájárulása, mint akaratkijelentés, jogi