Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - A háború hatása az ellenséges államok hozzátartozóinak egymásközti jogviszonyaira 1. [r.]

46 tetésére egyáltalában nem kívánok kiterjeszkedni ehelyütt, hanem az uj törvény alapján kialakuló joggyakorlat egyes parcelláit szeretném röviden megrögaiteni. Tudjuk, hogy a törvény az időközi felmondásokat megnehezítette és ezért módot adott az érvényben lévő biztosítási szerödések felmondására. Ugyanis egy kritikus időt állapított meg, 1927 május 4-töl június 4-ik napjáig, mely idő alatt az összes érvényben levő biztositások felmondhatok voltak. Az uj törvény ezen biztositások felmondására vonatkozólag alakszerűséget ir elő, nevezetesen kis- és nagyközségekben a biztosított aláírásán felül, a községi elöljáróság által hitelesítést is követeli. E tekintetben azután kontroverziák támadtak, hogy vájjon ez az igazolás hogyan értelmezendő. Sok felmondás ugyanis hiányos volt, mert a községi elöljáróság igazolásánál a 126.000/1902. B. M. számú rendelettel ellentétben — mely a községi elöljáróságok részéről történő hitelesítéseknél a község pecsétjét, a községi jegyző és a bíró aláírását rendeli — sokszor a jegyző, de még többször a biró aláírása hiányzott. A budapesti központi kir. járásbíróság, ahol az utolsó félévben a biztosítási perek elég tekintélyes száma indult, olyan gyakorlatot léptetett életbe, hogy a felmondás hiányosságát, a biztosított javára kiterjesztöleg értelmezi. Az olyan felmondást tehát, melyen a községi biró aláírása hiányzik, érvényesnek és joghatályosnak tekintette. A budapesti kir. törvényszék gyakorlata ezzel szemben még divergáló. A törvényszék biztosítási fellebbezési szaktanácsa a központi kir. járásbíróság gyakorlatával egyező gyakorlatot léptetett életbe. Ezzel szemben más birák ellenkezőleg a felmondásra vonatkozó és az 1927. évi X. t.-c. 15. §-ában előirt rendelkezést megszoritólag értelmezik és nem tekintik szabályszerű felmondásnak azt, ha pl. a községi biró aláírása hiányzik az igazolásról. Az én nézetem szerint ezen utóbbi álláspont volna a helyes, mert hiszen az uj törvény, éppen a visszaélések meggátlása és a biztosítási szerződések kikapcsolásának megakadályozása céljából rendelte a felmondás szigorú alakszerűségét. Érdekes vitás kérdés a következő is: Ha a biztosítási szerződés szerint az évforduló az uj törvény életbelépte előtti időre esett, de a díjfizetésre halasztás adatott a kötvény szerint és ez a halasztási határidő 1927 május 4-ike után járt le. A biztosított az évforduló után felmondta a biztosítást a régi törvény értelmében. Kérdés, hogy .— miután az uj törvény az összes hatályban lévő biztosításokra vonatkozik, ez a biztosítás pedig a törvény életbeléptekor még hatályban volt — fel kell-e az átmeneti 30 nap alatt ezt a biztosítást újból mondani, avagy nem? A joggyakorlat e kérdésben még nem egységes, azonban oda tendál, hogy a biztosítást az átmeneti 30 nap alatt igenis mégegyszer és az uj törvényben szabályozott módon fel kell mondania a biztosítottnak, ha azt kívánja, hogy biztosítási szerződése megszűnjön. Természetesen ugyanez a helyzet, ha a biztosítás évfordulója esett 1927 május 4-ike utánra és a biztosított a szerződést 1927 május 4-ike előtt mondotta volt fel.