Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 1-2. szám - A zárt ügyvédség kérdéséhez
33 sági érdekeivel, (innen az, hogy vándorgyűlésünk tárgysorozata némelyek szerint talán kissé túlzsúfoltnak is mutatkozott) : a balaton.üredi plebisc;tumból és a nyomában hozzánk beérkezett véleményekből módunkban állott azonban megállapítanunk, hogy tagtársaink azon a véleményen vannak, hogy erkölcsi és etikai érdekeinket a velünk szoros harmóniában összemüködö hhatalos szervezeteink: a kamarák, megfelelően istápolják és országos szervezettségünk súlyával, erejével és tekintélyével elsősorban inkább anyagi és szociális érdekeink felé kell figyelmünket fordítanunk. Nincs praktikus és komoly nyűgdifintézményünk, nincs betegség, baleset és munkaképtelenség esetére való biztosítottságunk, nincs árvaházunk, nincs üdülőtelepünk és rovkontotxhorunk. becsüle^s munkánk perlin sokszor a bizalmukkal visszaélők prédája. így segitett vándorgyűlésünk tehát annak kiüémleiesénez LennunKet, nogy aKcioiwu ióleg milyen irányvonalba kell beállitanunk. A negyedik eredmény tulajdonképen azonos az előzővel: A balatonfüredi vándorgyűlés záró teljes-ülése, bizottságaink javas'atai alapján nyolc határozatot hozott, amely a megbízásoknak egész sorát utalta át a központi tisztikarhoz. Ezt a tizenkilenc felada'ot, amely felöleli a magyar ügyvédség érdekeinek és kívánalmainak széles skáláját, már szét is osztotta a Szövetség az arra alkalmasaknak talált kartársak között. Ennek feldolgozása a Szövetség jövő évi programmja. Az ö-ödik és talán legértékesebb eredmény azonban az, hogy balatonfüredi vándorgyűlésünkkel sikerült a sajtó, és pedig nemcsak a bel- és külföldi szaksajtó, hanem a napisajtó figyelmét és ezen a nagyszerű hangszórón keresztül a közönség, a közvélemény és az érdekelt körök érdeklődést is a magyar ügyvédség értéke, szsrepe, mai helyzete és égetően sürgős megoldásért kiáLó, szerteágazó problémái felé fordítanunk. Tizenkét újságíró — a magyar közvélemény Íródeákjai — figyelte a nagysz:rü kari megnyilvánulást, melyről, mint az ország érdeklődésének arcvonalába került eseményről egy héten át öles hasábokon, aprólékos részletességgel, száz- és száz riportban, cikkben, vezér, ikkekben, ismertetökben, fotográfiákban, söt még élcekben is ontották beszámolóikat napilapjaink. A szaksajtó, köztük az élen a Polgári Jog, ünnepi számokkal kedveskedett vándorgyűlésünknek és a külföldi jogi folyóiratok és testvéregyesületek is meleg érdeklődéssel figyelték megmozdulásunkat. És ha áll az az igazság, amit az ez évben francia kartársainknak Tuniszban tartott kongresszusán, elnöküktől Appletontól hallottam, hogy t. i. az a mi hibánk, hogy erényeinket önmagunknak zengjük el, bajainkat pedig szigorúan zárt körben, magunk között, a magunk sajtójában panaszoljuk: akkor ugy vélem, jelentékeny vívmányunk volt az. hogy az ország közvéleményének figyelmét egy álló héten át fordíthattuk magánk felé, megmutatván képességeinket és ismertetvén ama kívánalmainkat, amelyeket a közömbösség és a meg-nem-értés sziklafalaival szemben is ki fogunk, mert ki akarunk vivni. Máris olyan eredmények ezek, amelyek azt bizonyítják, hogy Szövetségünk helyesen választott, amikor működése súlypontját az érdektelen, alapszabályelöirta formaságokkal fog3