Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - A zárt ügyvédség kérdéséhez

34 lalkozó és ezért nagyobb érdeklődésre nem számítható országos közgyűlésekről áthelyezte a vándorgyűlésekre, ezekre az ügyvéüparadieme.n'e, amelyeket rendszeresen, két évenként fogunk megismételni, hogy karunk kívánalmainak, vívmányainak és még magvalósításra váró problémáinak tükrei legyenek. A balatonfüredi vándorgyűlésen elmondott föátkári előterjesztésemben Goethét Lléz.em, aki azt mondja, hogy minden teremtő korszak hivő korszak is volt egyu.tal. Hinni, bizni: annyit jelent, mint alkotni, tenni, küzdeni tudni, még ha száz is az akaciály előttünk. Ádventi lélekkel higyjük tehát mi is, hogy egybefonódott testvéri munkánk meg fogja hozni a magyar ügyvéai kar megváltását és küzdjünk a szebb magyar jövőben, a szetb magyar ügyvédi jövő kikovácsolásáért, amely annál is inkább értékes lesz számunkra, mert hi?zen a magunk erejéből fogjuk meghódítani. Dr. Király Ferenc. A rendtartás tervezete az Ügyvédek Relormszövetségében. Az Ügyvédek Keformszöveísége január hó 16-án, dr. Varannai István elnöklésével megtartott intézöbizottsági ülésben foglalkozóit az ügyvédi rendtartásnak a Budapesti Ügyvédi Kamara á.tal elkészített tervezetével. Az intézőbizottság szükségesnek látva azt, hogy az ügyvédség jövőjét determináló kodifikáció a szélesebb nyilvánosság előtt is megvitattassék, elhatározta, hogy a tervezet kiemelkedő részeit vitaüléseken íogja tárgyalni. A vitaülések programmját a következőképen állapította meg: Január 23;: Az ügyvédi költség és védelme. (Előadók: doberdói Breit Zoltán, Glückstahl Andor és Zoltán József.) Február 6.: Ügyvédség szervezete. (Előadók: Frankéi Pál, Hajdú Miklós, ifj. Szigeti László és Szilasi Ferenc.) Február 20.: Ügyvédi jogok és kötelességek, — összeférhetetlenség. (Előadók: ifj. Nagy Dezső, Sebestyén Err.ö, Sommer Alfréd, Szécsi Gábor.) Március 5.: Közmegbizatások és fegyelmi jog. (Előadók: Huppert Leó, Taubner Géza, Simon Mihály Pál, Vadász Béla és Wolf Ernő.) Jogélet. Griinhut Ármin dr. és Melzer István dr., a budapesti Ügyvédi Kamara ügyészei, kormányfőtanácsosok lettek. Mindkét ügyvéd követendő példája a f agyományos etikai alapon álló, a karnak működésével tekintélyt acló ügyvédnek. Mint a kamaia ügyészei, keFő szigorral és aggodalommal őrködnek az ügyvédi tekintély megóvásán, amellett kellő megértéssel és kartársi együttérzéssel voltak a vádlott kartársak és a nehsz helyzetben levő ügyvédi karral szemben. A legfelsőbb elismerés érdemes működésnek megérdemelt jutalma és az ügyvédi társadalom körében általános örömet okozott.