Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - A zárt ügyvédség kérdéséhez

29 getleniteni, — habár függellen pályán működött, — az ügyféltől. Akik a pályán működnek, azok tudni fogják, hogy ez mily megalkuvást jelentett és milyen hátrányos ugy az ügyvédek érdekére, mint pedig a közérdekre. Mert nem szabad felednünk azt, hogy az ügyvédek működése legföképen a .bíróságok és hatóságok előtt való képviseletben merül ki. Az ezeken kivül eső jogi működés, amely tagadhatatlan, hogy a gazdasági élet funkciója, a legtöbb ügyvédnél csak járulékos természetű és igen gyakran annyira személyhez kötött, hogy egy-egy ügyvéd ily irányú működése megszűnvén, megszűnik maga az ügy is, mert a felek, ha nem kell, nem is próbálkoznak ügyvéddel. Tehát nem is lehet a kar helyzetének általános javulását várni a gazdasági helyzet javulásától. Mindaddig ugyanis, amíg a hatóságok tagjainak, valamint a birák száma korlátozott, ezeknek munkaképessége megadott: addig sem a gazdasági élet fellendülésétől, sem pedig a munkaalkalmak szaporításától nem lehet eredményt várni, hacsak ki nem békül az ügyvédség azzal a gondolattal, hogy ezen körülmények természetes következéseit levonva, a kamarába csak annyi ügyvéd vehető fel, amennyit az elvégzendő munka megkíván. A gazdasági élet azon jelesei előtt, akik az idézett számban az ügyvédkérdéssel foglalkoztak, bizonyára nem ismeretlen az az eszmeáramlat, amely az utóbbi évtizedekben eleinte lassan, később forradalomra emlékeztető dynamikával tört magának utat. Ez a jelenség ama megkötöttség, amely felé egész életünk, ha tiltakozva is, de mégis csak törekszik. Ma még azt hisszük, hogy külső kényszerítő körülmények folytán, de később rá kell jönnünk, hogy a társadalmi és gazdasági törvények el nem kerülhető gravitációja rakja reánk a szabályozás béklyóit. És mintegy természettudományi következés, hogy ennek az elvnek gyakorlati konzekvenciáit annak az országnak azon társadalmi osztályának kell levonnia, amely ország az utolsó évtizedben a legtöbbet vesztette és amely társadalmi osztály régtől eredendő bajainál fogva legkevésbbé ellenállóképes. Mert ha a kar még maga tiltakozik is a numerus clan-in gondolata ellen, ugy ez a tiltakozás nem más, mint régi hagyományok megmentésére való törekvés, a függetlenség elvesztésén való aggódás, esetleg jelszópolitika, máshelyütt pedig tiltakozó gesztus kérő hangsúllyal. És valamiképpen nem az általános gazdasági válság terhére irható az ügyvédség válsága, ugy maga Trianon sem alkot gyűjtőfogalmat a kórokozók kifejezésére. (Désy Géza. Fenyő Miksa.) Kétségtelen, hogy Trianon szomorú valósága kisért bennünket minden gondolatban, minden elgondolásban. De, — gazdasági etimológiával élve, — ha az ügyvédkérdésröl beszélünk, ugy az általános gazdasági válságot, mint pedig Trianont leszámítolnunk kell. A törvénytervezet megalkotásánál legfeljebb annyiban számolhatunk vele, hogy az ügyvédség kedvéárt nem lehet más társadalmi osztályokat a munkakör áthárításával még válságosabb helyzetbe hozni, továbbá, hogy az ország területének lényeges megcsökkentése az ügyvédség működésének területi lehetőségét korlátozza; aminek