Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - A zárt ügyvédség kérdéséhez

28 hozza a Pp. rendelkezéseivel összhangba, természetesen oly módon, hogy a rendeletet hozzáidomitja a törvényhez. d. B. Z. Ügyvédség. A zárt ügyvédség kérdéséhez. Külön számot szentelt a P. J. az ügyvédkérdésnek.* Az abban megjelent hozzászólásokat talán ugy is nevezhetném, hogy el nem hangzott beszédek. A P. J., igen helyesen, azon az állásponton van, hogy mindaz, amit ma ügyvédkérdésnek szoktak nevezni, már nemcsak az ügyvédeket érdeklő problémák összessége. Különböző társadalmi rétegek és gazdasági osztályok problémáiba szövődnek lassanként mindazon tünetek, amelyek a magyar ügyvédség belső és külső életében mutatkoznak és amelyek elementáris erővel követelik az ügyvédkérdés megoldását. A társadalom életében csak ugy, mint a fizikai lét minden funkciójában érvényesül a hatás és kölcsönhatás törvénye és igy tagadhatatlan, hogy sok igazság van abban, amire az ügyvódkérdés hozzászólói rámutatnak akkor, amidőn a bajok és visszásságok okozóit az általános gazdasági válságban, az elszegényedésben, az ipar és kereskedelem pangásában és a világszerte mutatkozó munkanélküliségben látják. (Balkányi, Belatiny, Benedek Sándor, Glücksthal, Györki, Kozma Jenő.) Szabadjon azonban az illusztris felszólalókkal szemben arra hivatkoznom, hogy, mint az Ügyvédi Rendtartás tervezetének egyik elkészítője, aki a válságnak nemcsak igazságszolgáltatási, törvényeinkben rejlő okait vizsgáltam, hanem igyekeztem annak szociológiai, szociálpolitikai és statisztikai hátterét is tanulmány tárgyává tenni, az ügyvédi rendtartás reformjának elkészítését nem kizárólag gazdasági okok teszik szükségessé. A gazdasági okok pedig, fájdalom, csak kis részben azonosak azokkal az okokkal, amelyek a más életpályán működök efemer elszegényedését eredményezték. Az ügyvédi pálya túlzsúfoltsága érezhető volt már a háború előtt is. Nem volt oly ügyvédgyülése az országnak, amelyen komoly érvek ne hangzottak volna el a pályára való özönlés ellen és amelyeken prófétai iblettséggel, mintegy mathematikai pontossággal meg nem rajzolták volna- azt a katasztrofális jövőt, amely ma a magyar ügyvédség sivár jelenjében nyilvánul meg. Véleményem szerint a szükségletet a kínálat mindig meghaladta. Ez volt az oka annak, hogy a magyar ügyvédnek foglalkozásánál fogva soha semi volt olyan tekintélye sem ügyfelekkel, sem pedig hatóságokkal szemben, mint bárhol Európában és ez volt az oka annak, hogy soha sem tudta magát füg* Polgári Jog, 1927., 8. szám.