Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - A szellemi munkások munkanélkülisége

27 Fellebbezés a törvényszék azon ítélete ellen, amely a pert megszünteti és kimondja, hogy a munkaügyi bíróság bir hatás. körrel. Felperes hírlapíró százalékban megállapított haszonré­szesedésért perli az alperes lapvállalatot. Alperes pergátló kifo­gást emel a Pp. 180. §. 3. pontja alapján és vitatja, hogy a per a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik. A törvényszék a per­gátló kifogásnak helyt ad és a pert megszünteti. Az ítélet ellen felperes él felebbezéssel. Felebbezését a tábla hivatalból vissza­utasítja és végzését azzal indokolja, hogy a munkaügyi eljárást szabályozó és részben ma is érvényben levő 9180—1920. M. E. számú rendelet 5. §-ának utolsó bekezdése kimondja, hogy „a bíróság határozata azon az alapon, hogy az ügy a munka­ügyi bíróság vagy a rendes bíróság hatáskörébe tartozik, fe­lebbvitellel meg nem támadható és hivatalból sem vizsgálható felül' A Kúria ezen végzést megváltoztatva igen érdekes elvi döntést hozott. Ugyanis kimondotta, hogy annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy a munkaügyi bíráskodásról szóló 9180/1920. M. E. számú rendelet 5. §-ának utolsó bekezdésében foglalt ren­delkezésben, amely szerint a bíróság határozata felebbvitellel meg nem támadható azon az alapon, hogy az ügy a munkaügyi bíróság vagy a rendes bíróság hatáskörébe tartozik, a „bíróság" kifejezés alatt általában a bíróságokat vagy pedig csan. az em­iitett szakasz elözö bekezdéseiben emiitett járásbíróságot és munkaügyi bíróságot kell-e érteni, a jogszabályok értelmezésére vonatkozó szabályok szerint a vitás rendelkezésnek a jogorvos­lati rendszer idevonatkozó elveit kifejezésre juttató hasonló tárgyú eljárási szabályokkal, igy a Pp. 11. §-ával és 759. §-ának 3. bekezdésável való összevetéséből kell kiindulni. Ezek közül a. Pp. 11. §-ának rendelkezése indokolásából is megálla­píthatóan azon az elven nyugszik, hogy mivel a törvényszéki eljárás nagyobb biztosítékokkal van ellátva, mint a járásbiró­sági, a törvényszéknek, mint nagyobb hatáskörű bíróságnak határozata ne legyen felebbvitellel megtámadható azon az ala­pon, hogy az ügy a kisebb hatáskörű járásbíróság elé tarto­zik. Hasonló elvi álláspont tűnik ki a rendes bíróság és a köz­ségi bíróság közötti viszonylatot illetően a Pp. 759. §-ának 3. bekezdésében foglalt jogszabályból is. A polgári perrendtar­tás ezen alapvető elvének analógiájára a 9180/1920. M. E. szánni rendelet emiitett rendelkezése helyesnek csak akként értelmezhető, hogy az csupán a járásbíróságra és a munkaügyi bíróságra vonatkozik, a törvényszékre ellenben nem. A Kúria ezen döntésével egy fontos perjogi kérdést preci­ziroz, mert hiszen a 9180/1920. M. E. rendelet vitás 5. szakasza tényleg hasonlított Pythia jóslatához. Miután pedig a bíróságok sokszor szigorítva magyarázzák a jogszabályokat, a felek néha jogos és alapos jogorvoslataiktól lehettek elzárva. Az, hogy a Kúria a munkaügyi perekben emelt pergátló kifogásokra hozott ítéletek ellen használható jogorvoslat kérdését, mint láttuk, ki­terjesztően értelmezi, még nem ád lehetőséget a felesleges és alaptalan felebbezéseknek, mert hiszen mindössze a munka­ügyi eljárási jogot szabályozó 9180/1920. M. E. rendeletet

Next

/
Thumbnails
Contents