Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - A szellemi munkások munkanélkülisége

18 A Zwangslizenz rendszere a gyakorlatban fényesen bevált. Egyrészről előmozdította az ipar és kereskedelem fejlődését, mert tág teret nyitott az egész vonalon a szabad versenynek és megadta a gyáriparnak azt a biztonságot, amelyre annak okvetlenül szüksége van ahhoz, hogy termelési energiáival a mai modern zenéhez, annak követelményeihez és a ma emberének esztétikai Ízléséhez simulhasson. Ezt a törvény által nyújtott biztonságot, amely abból áll, hogy sohasem kell tartania attól, hogy ö ki lesz zárva valamilyen mü mechanikai átvitelétől, amelyet valamilyen konkurrense már forgalomba hozott, nem pótolhatják az esetröl-esetre kötött szerződések, már az emberi szeszély, az emberi célkitűzések különbözőségénél, fogva sem. Épp ezért merjük állítani, hogy az engedélykényszer mint jogi eszköz által az iparnak nyújtott biztonság teremtette meg elsősorban a gramophonipar mai magas nívóját, úgyhogy technikai értelemben ez az ipar ma már úgyszólván tökéleteset tud nyújtani és ma már lassan luxuscikkből a zenei kultúra terjesztése szempontjából közszükségleti cikké kezd átalakulni. Másrészről pedig éppen a most vázolt okoknál fogva a szerzők érdekeit is ezerszerte hatékonyabban szolgálja, mint a monopólium. A technikai tökély és a szabad verseny által nyújtott terjeszkedési lehetőségek a forgalmat és ezzel a szerző jövedelmét is megsokszorozzák. De megvédi a szerzői gondolat kizárólagosságát is ez a jogi eszköz, mert hiszen <a szerző beleegyezése nélkül' nem lehet mechanikai formában forgalomba hozni azt, ue lehetetlenné teszi, hogy a szerzői jog a gazdasági életben monopóliumot teremtsen. Seholsem panaszkodtak a szerzők a Zwangslizenz rendszerét meghonosító államokban, hogy ez esorbitaná az ö méltán védett jogaikat, de még kevésbé panaszkodtak amiatt, hogy ez a gazdasági érdekeiket károsan befolyásolná, mert hiszen statisztikailag kimutatható, hogy a Zwangslizenzet érvényesítő államokban a szerzői jövedelmek állandóan emelkedő irányzatot mutatnak, de nem mutatható ki emelkedés azokban az államokban, amelyek miként hazánk — a teljes kizárólagosság elvét fogadták el, aminek magyarázata kizárólag abban lelhető, hogy ezekben az államokban a gramphonipar fejlöaésének a feltételei hiányoztak. Hazánknak, sajnos, nincs gramophonipar ja, de van élénk gramophonkereskedelme és vannak bőségesen olyan szerzőink, akiket a gramophonipar igen közelről érint. Nem alaptalan az érdekelteknek az az aggodalma, hogy az esetre, ha a gramophonipar terén domináló államokban az engedélykényszer intézményét a monopolisztikus jogelvekhez küzelálió-'jogelvekkel cserélik fel, az ezen törvényhozási oktroj által előreláthatólag beálló következmények nem hagyhatják érintetlenül a mi — ma már sok exisztenciát felölelő — gramophonkereskedelmünket és igen hátrányosan befolyásolják majd szerzőink jövedelmét, amellett eleve lehetetlenné válik, hogy nálunk valaha is gramophonipar keletkezhessék. Bár a mi szerzői törvényünk a szerzői gondolat kizárólagosságának elvén nyugszik, a mi törvényeinkben is feltalálható az a belátás, hogy a teremtő elme gondolata nemcsak magáé a kigondolóé, hanem az az összességé is és nem isme-