Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 9-10. szám - A könnyelmű válások megakadályozása
210 történt, az utóbbi években, kijelentette, hogy kellő módon gondoskodni fog arról, hogy ez a veszélyes epidémia ne terjedjen tovább. ) Ám széniben az interpelláció és az arra adott, válasz felfogásával, nem kevés bajunk közepette is, azt hiszem, a harangok félreverése nem indokolt. Mit érthetünk könnyelmű válás alatt? Ha a házastársak egyike ellenzi a bontást, könnyelmii válásról szó sem lehet, legfeljebb csak könnyelmű válási törekvésről. Mert válna ám A. meg B. meg C, de mert házastársaik ellenzik a .házasság felbontását, és mert bíróságunk csakis a Ht.-ben körülirt súlyos és komoly bontó okok valamelyikének fennforgása esetén bontják fel a házasságot, a könnyelműen válni kivánó legfeljebb arra ébredhet, hogy' tanult egy kevés házassági jogot és fizetheti a per költségeit, Marad csakis a másik esetkör: a 77. a) pontjának keretében kialakult egyező akaratú válás. Mag körülmény — ami miatt az interpelláló aggódik —, hogy az egyező akaratú válások száma az összes válások 75—80%-át teszi, egyáltalán nem aggasztó tünet, mert mi ügyvédek nagyon is jól tudjuk, hogy ezen pernek a keretei között intéződik el az egyéb §-ok alá szubszumáIható bontóperek nagy része is akkor, lia a felek delikát okokból nem akarják, vagy nem akarják továbbra is egyéb bontó okaikat a nyilvánosság elé kiteregetni. [Ami pedig a 77. §-on nyugvó bontópereknek — megengedem — nagyobb részét teszi, amelyekben a törvény követelményeit tekintve, talán nem szerepel oly kifejezett súlyos vétkességi körülmény, amely a Ht. valamelyik bontó okának tényállását kimerítené, vagyis amelynek fennforgása esetén a másik fél hozzájárulása nélkül nem következhetnék be válás, ezek miatt sem tartom az aggodalmat alaposnak. Legalább is különböztetnünk kell. A válás semmikép sem örvendetes 'jelenség, hiszen szándékok, tervek hajótörését mutatja. De fájdalmas és aggasztóv éppen ez benne, nem pedig maga az egyező akaratú válás, mint ahogy szomorú valami a betegség, baleset, és bár nem tréfadolog az operáció sem, de szükségképi valami. Ha a házastársak akarata egyező atekintetben, 'hogy elváljanak, ők tudják, miért teszik, ki tudja náluk jobban, hogy helyesen tesznek-e. vagy sem, és ha imás tudná is jobban, vállalhatja-e azért, a felelősséget, és egyáltalán, kinek van abba joga beleszólni. Legyünk végre tisztában azzal, hogy itt mindenekelőtt a >ö életükről van szó. Könnyű is nekik prédikálni, de ők vannak egymáshoz láncolva és töltik igy le életüket, noha mindkettőnek akarata az, hogy ne igy legyen. A házastársak akarata ellenére fenntartani házasságukat, valóban nem más, mint valami teljesen képtelen beleeröszakoskodás annak a két nagykorú egyénnek életébe, erőszak azzal az elvvel szemben, hogy az ö joguk életük rendjét megszabni, ha egyezik az akaratuk. Annál, hogy a törvény mindkettő akarata ellenére tartsa össze őket, csak az volna képtelenebb, hogy mindkettő akarata ellenére adja is üssze löket.