Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám

13 SZEMLE. Jogalkotás. Nehézségek a felértékelés körül Németországban. Panaszoktól visszhangzik a német erdő: a harmadik Notsteuerverordnung-tól kezdve és folytatva az oly nagy gonddal készült felértékelési törvénnyel egészen az 1927 jul. 9-i novelláig a felértékelési jog súlyos problémái nem képesek nyugvópontra jutni. Az utolsó félév felértékelési arányszámai 101—106% közt ingadoznak, alapul véve a Zeiler-iéle kulcsot, amely egyfelől a birodalmi drágulási indexre, másfelöl egy átlagos jóléti koefficiensre támaszkodik, amely még mögölte marad a háború előtti gazdasági fejlettségnek: annak ma mintegy 70%-a. Igaz tehát az a szemrehányás, hogy a felértékelés szempontjából Németország a pénz stabilizáltságának korszakát éli, hogy veszélyességi momentumok, minő a legutóbbi, a Dawes-terv által előidézett válság vagy a reparációs ellenőrző közeg jelentése, nem jönnek figyelembe, s hogy a hitelező aranymárkakövetelése a felértékelés folytán mint privilegizált tökebefektetés szent és sérthetetlen.1 De a mi még feltűnőbb, az az, hogy a jogbizonytalanság a különböző törvényhozási intézkedések folytán nemcsak hogy nem csökken, hanem még folyton fokozódik és hogy éppen a Reichsgericht az, amely szükségét érzi annak, hogy lépten-nyomon szembehelyezkedjék a törvények rendelkezéseivel. Egyébként a német biró is érzületben a felértékelés mellett van még a törvény messzemenő rendelkezésein tulmenöleg is és el kell viselnie azt a szemrehányást, hogy nincs meg az érzéke az üzleti, gazdasági élet követelményei, a kockázat, a kereskedői adott szó szentsége iránt.2 Különösen terhesnek és sérelmesnek érzik azt, hogy a biróságok lépten-nyomon belenyúlnak rég elintézett jogviszonyokba és a felekre rákényszeritenek olyat, amit nem akartak, sőt amire a szerződés megkötésekor nem gondoltak és nem is gondolhattak.3 A novella folytán a birói gyakorlatnak kell megoldania a kérdést, mit jelent a novella 14. §-ában az, hogy jelzálogos követelést az ingatlan megszerzője megváltott. Egyelőre annyi világos, hogy egyedül az, hogy a megszerző a terhet nem vette 1 Dr. Hans Fritz Ábrahám, Sonderbeilage zu den Mitteilungen der Industrie- und Handelskammer zu Berán, 1927. nov. 25. 2 Id. h. 3 így Dr. Heinz Harmsen hamburgi ügyvéd, Jur. Wschr. 56. évf. 50. sz. 2889. 1