Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 9-10. szám - A csendes társaság létjogosultsága
I 207 zam esetén akár tizenötször is újíthatom a pert. Ezzel szemben a végrehajtási eljárásban semmiféle ehhez hasonló eljárás nem áll rendelkezésünkre. A! mi jogunk nem ismeri egyes idegen jogrendszereknek — „Syndikatsklage" nevű — azt az eljárását, hogy egy helytelen és egyéb jogorvoslattal meg nem támadható birói határozat esetén a kárt szenvedett fél az államot perli káráért, azt az eljárást pedig, hogy egy törvénytelen határozat miatt a határozatot hozó birák ellen fegyelmi feljelentési tegyen, annál kevésbbé tartom megengedhetőnek, mert legtöbbször a biró igazán csak felületességből hozza, helyt nem álló határozatát, minden rosszindulat nélkül és nem érdemli meg egy fegyelmi eljárás kellemetlenségeit. Egyébként is nagyon problematikus, hogy egy fegyelmi feljelentéssel az anyagi kárt szenvedett fél egyáltalában segithet-e magán. Nag3^on helyes volna tehát, ha a végrehajtási eljárásban általában, de legalább fentebb emlifelt két esetben meg volna adva a kétfoku felfolyamodás lehetősége és ezzel a Curia mondhatná ki az utolsó szót a nagyobb fontosságú és nagy anyagi érdekeket eldöntő végrehajtási ügyekben, teljes megnyugvására az érdekelt feleknek. Dr. B. Z. Buza-valuta kikötés. A Curia légutóbb P. VII. 7618/1927. (Hiteljogi Dtár. XXI/61.) számú Ítéletében visszaítélte a cséplőgép vevőjének tartozatlan fizetés címén azt a többletet, amelyet buza-valuta kikötés mellett, a vételárnak zürichi értékét meghaladóan az eladónak - alperesnek fizetett. Az állandósult gyakorlat szerint (C. 6109/1925., 8721/1927.) a buza-valuta kikötés csupán a korona-romlás veszélyét hárítja az adósra, de az árviszonyok abnormis alakulása nem jelenthet aránytalan előnyt a hitelezőnek. A felek valódi akaratának bölcs felismerése, a szerződések mes teri értelmezése és az anyagi igazság érvényesülése jellemzik ezt a gyakorlatot. Mégis, ugy tetszik, fenti számú ítélet, mikor a felek közötti jogviszonyt akarja a legmegfelelőbben rendezni, szem elől téveszti a tartozatlan fizetésre vonatkozó jogszabályokat és a forgalmi élet biztonságának követelményét. Lényeges különbség van ugyanis a korábban eldöntött esetek között, midőn adós megtagadta a zürichi értéken felüli fizetést és a jelen eset között, midőn tényleg teljesített, de utóbb, mint tartozatlan fizetést alaptalan gazdagodás cimén a többletet visszaköveteli <>. A Curia már 1882-ben kimondotta (a tétel már Róma óta áll), bogy tartozatlan fizetés csak akkor követelhető vissza, ha a fizető tévedést igazol, vagy azt bizonyítja, hogy a fizetett összeg fennállását a fizetéskor el nem ismerte és visszakövetelési jogát fenntartotta, mert ellenkező esetben a fizetést, mint kölcsönös megállapodás eredményét kell tekinteni. (Staud. 538. old. C. 569/1882.) Lényegileg így a polg. tvkv. terv. biz. szöv. 1508. §-a és az Mjtvjav. 1754. §-a és Almássy Köt. jog. 819. old. 4. pont. A tárgyalt ítéletben nincsen adat arra, hogy felperes a fizetéskor tartozásának tartalma felől tévedésben volt, enélkül pedig tekintettel arra is, hogy ezen körülményre felperes az állító és bizonyító fél, a condictió in-debiti tényálladéka hiányos. Másfelől viszont méltánytalan és a forgalom biztonságát veszélyezteti, ha a hitelező esetleg 32 évig bizonytalanságban van a tekintetben, hogy egyebekben a szerződéses kötelezettségének ele-