Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 9-10. szám - A csendes társaság létjogosultsága

:::08 get tevő adós megtámadja-e utóbb az ügyletet olyan meggondolás alapján, hogy mégis csak sok azért a gépért, amit fizettem. Ugy hisszük, még a felek közötti viszonyban is a legigazságosabb, ha a teljesítést, — tévedés stb. esetét kivéve — a szerződés autentikus interpretátorának elfogadjuk. Dr. Kronstein András. A negatív interessé megtérítése. Kártérítési gyakorlatunkkal szemben állandó a panasz, hogy bíróságaink, mintha averzióval viseltetnének a kártéritési igények irányában. Hol a kártéritési jog előfeltételei, hol elvi fennállása, hol a meghált kártérítési jog összegszerű megállapítása tekintetében üti fel a ifejét ez a jelenség. Ujabb érdekes adalékot szolgáltat a gyakorlat ezen tendenciájának jellemzésére a Kúria P. 11. 1083/1927. számú határozata. A határozat, amely igen helyesen egy más jogkérdéssel kapcsolatosan megismétli azt az elvi jelentőségű határozatot, hogy „aki oly ígérettel fogad valakit magához, hogy azt örökösévé teszi, de igéretét megszegve, azt házából elűzi, azt azért kárpótolni, illetőleg a házánál léte alatt teljesített szolgálatokért méltányos bért abban az esetben is köteles fizetni, ha a felek között létrejött egyezményben erre az esetre előleges megállapodás nem történt és igy szolgálati fizetés ki nem köttetett". A felperes az adott esetben nemcsak a teljesített szolgálatok díjazását követelte, hanem abbeli kárának megtérítését is, hogy az alpereshez való költözése okából előző gyári alkalmaztatását otthagyta, butorainak egy részét eladta, s ez alapon az elvesztett keresménytöbblet és a bútorai eladásából származott kár megtérítését is kérte. Ezt az utóbbi igényt az alsóbiróságok elutasították és a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek ugyancsak nem adott helyt azzal az indokolással, hogy a felperes szabad elhatározásából kényszer nélkül cselekedett és módjában állott az alperes ajánlatát megfontolni, azt elfogadni vagy visszautasítani és ezért az ezzel járó kockázatot viselni, mert ez szabad akaratelhatározásának folyamánya volt. Ugyanez indokolással a Kúriának fent hivatkozott elvi jelentőségű határozatával elismert bérigény is elutasítandó lenne, ha a felperes bizonyos feltételezésekkel ugyan ingyenmunkára vállalkozik és amint a Kúria mondja, arra az esetre sem köti ki a szolgálat díjazását, ha alperes a megígért örökösi kinevezést nem foganatosítja, ugy a felperes az adott esetben szintén nem gondoskodott a maga érdekeinek oltalmáról. Mégis helyes a kúriai elvi határozatban, lefektetett elv, hogy arra való a törvény, hogy adott esetben olyankor is védelmet nyújtson, amikor a fél a saját érdekei megvédéséről önmaga szerződéses kikötéssel nem gondoskodott. Az az indokolás tehát, hogy a felperes kényszer nélkül cselekedett; nem lehet elegendő alapja az érvényesített igény elutasításának. Az alperesi kötelezettség nem a szerződéses kikötéseken, hanem az alperesi igéret be nem tartásán alapul. Ha a Kúria elvi állásfoglalása ezen kártéritési alapból levonta a teljesített szolgálatok díjazásának kötelezettségét, amely díjazási kötelezettség tehát nem ex contractu, hanem ex delicto folyik, ugy nyilvánvaló az ellentét a szolgálati