Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 9-10. szám - A csendes társaság létjogosultsága

204 a harc állandó hullámzás képét mutatta. A legkitűnőbb magánjogász sem tudhatta: hányadán áll a valorizációval. Joggal hivatkozhatik tehát tapasztalanságára nemcsak a laikus, hanem az a fél is, akit ügyvéd képviselt, de még a kúriai biró is, ha követelésének nem valorizált kielégítésekor a magyar bírói gyakorlat az átértékelést egyáltalán nem, vagy csak szórványosan és kivételesen ismerte. Ifj. ér. Nagy Dezső. Házasfelek jogviszonya a házasság felbontása után. A házassági perben hozott jogerős bontóperbeli Ítélettel a házastársak közötti házastársi viszony megszűnik. Természetszerűleg tehát azok a jogok és kötelezettségek, melyek a házastársakat, mint házastársakat illették, illetve terhelték, megszűnnek. A házassági vagyonjogi viszonyok is lebonyolítást nyernek, a házassági vagyoni érdekeltségek és kapcsolatok mintegy felszámoltatnak. Az ujabb birói gyakorlatban azonban vannak olyan ítéletek, melyekből azt az elméleti következményt kell a jogi tudománynak levonnia, hogy valami utólagos, árnyékszerű maradványa a megszűnt jogviszonynak mégis megmarad. Érdemes lenne más, megszűnt jogviszonyoknál is ezeket a postobligacionális jogi kapcsolatokat feldolgozni (pl. a különböző szavatosságok a teljesités után). A házassági törvény maga szabályoz ilyen fennmaradó jogokat és kötelezettségeket. így a Ht. 94. §-a a nem vétkes nő névviselési jogát, a Ht. 90—92. §-ai a nem vétkes nőnek végleges nötartásj követelését, illetve a vétkes férj ezirányu kötelezettségét. A Kúria P. III. 6417/925. számú ítélete az érdemetlenné vált, botrányos életet élő nő névviselési jogára vonatkozólag a házasság megszűnése utáni okokból megadja a volt férjnek a névviselési jog megszüntetésére irányuló kereseti jogot, azóta ez a döntés jogszokássá vált. (V. ö. e döntés kritikáját dr. Wagner Lillától Polgári Jog II. évfolyam, 232. oldal.) Egy lépéssel tovább ment a 'Kúria P. III. 6870/927. számú Ítéletével, amely kimondja: „Habár a házasság felbontásával a Ht. 73. ,§-a értelmében a volt házastársak között a házasság meg is szűnt és ezért őket egymással szemben a házastársi kötelességek, így a hitvestársi hűség, nem kötelezik, mégis a tartásnak a volt férjet terhelő szolgáltatása erkölcsileg csak addig indokolható, mig a taö társadalmi állásához nem illő és a közerkölcsökbe ütköző botrányos életmódjával a tartásra érdemetlenné nem válik." Szóval az Ítélet ismeri a végleges nötartási kötelezettség megszűnését a nőnek utólagos érdemetlensége miatt. A szigorú jogi álláspontnak ez az ítélet nem felel meg, mert a Ht. a tartást, mint a névviselést is, a bontóperbeli vétkesség szempontjából véglegesen megrögziti és a törvényből kivehetőié^ a kötelem módosulásának a házasság megszűnése utáni okokból csak a Ht. 91. §-ának keretében (tartásdíj felemelése) van helye. A névviselési jog tekintetében a jogi helyzet könnyebb,