Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 1-2. szám
10 lent az adós részére is, ami a sok apró tételből álló váltótartozás rendezésekor nagy könnyebbséget jelent. Nagy előnye azonban akkor mutatkozik, mikor a fizetni kész adós a lejáratkor pontosan nem tud fizetni. Ilyenkor a váltó óvatolása az ügyet rendszerint éppen a költségek miatt elmérgesiti. Óváselengedés esetében azonban a váltóadósok a hitelező „kezében vannak'", anélkül, hogy óvás vétetnék fel és az adós rövid időn belül különösebb komplikációk bekövetkezése nélkül fizethet. A forgató ÓA áselengedése azonban saját maga részére nem jelent előnyt, mert az óvásdijat a törvény rendelkezése értelmében úgyis meg kell fizetnie; lévén minden körülmények között még egy előzője, a váltó kibocsátója, kivel szemben óvást kell felvennie; — ha pedig a kibocsátó is elengedte az óvást, ugy fölösleges a forgató óváselengedése, mert a kibocsátóé rá nézve is hatályos. A forgató óváselengedése csak a váltóbirtokosra nézve jelenthet előnyt és csak abban aa esetben, ha a visszkötelezettekkel szemben az óvásfelvételt elmulasztotta, vagy azzal elkééeítj mert ilyenkor az elfogadón kivül még az óváselengedö forgatót is perelheti. A váltónovella kiterjesztő rendelkezésű tehát az előzőtől eredő óvás elengedő kikötés jelentőségét a minimálisra csökkentette. A kibocsátó óváselengedése csakis magán a váltón, a kibocsátó aláírásával kapcsolatban történjék. Nincs ugyan elvileg akadálya annak, hogy a kibocsátó az óvást külön okiratban vagy szóval elengedje (akárcsak a forgató), de minden követő jogosan ki\ánhatja az ellene indított fizetési visszkereset feltételéül az óvás felvételét és a váltóbirtokos jogosan követelheti előzőitől az óvásdij megfizetését, hacsak a váltó megszerzésekor nem 3utott tudomására a kibocsátó kikötése, ami egy hosszabb, vagy nemzetközi láncolatnál el sem képzelhető. Külön fejezetet érdemelnének azok a nehézségek, amiket az ilyen óváselengedés megtörténtének és közlésének bizonyítása jelentene. Az óváselengedés nemcsak a váltó forgatásakor, illetve kibocsátásakor, hanem később is, a váltó lejárata után, sőt az óvás felvételére rendelt határidő elteltével is történhetik. Természetes is, mert az adós tetszésétől függ, hogy a nem-fizetés folytán keletkezett perben az óvás elmulasztását kifogásként érvényesíti e, vagy nem? Amennyiben ezt a kifogást nem hozza fel, ugy alakilag ugyan nem, de tényleg óváselengedés történt. Viszont a le;árat után történt óváselengedés azonos hatályú a kifogásról való lemondással. Az utólagos óváselengedés a forgató részéről a váltóbirtokoshoz int:'zett egyszerű szóbeli vagy Írásbeli kijelentéssel történik. A kibocsáfó részéről történő utólagos óváselengedés azonban csak ugy válik abszolút hatályúvá, ha ezt az összes, kibocsátót követő érdekeltek kifejezetten elfogadják. Ilyen beleegyezés hiányában a kibocsátó óváselengedése csak önmagával szemben hatályos. A forgató relatív hatályú és a kibocsátó abszolút hatályú óváselengedése melleit tehát a kibocsátó relatív hatályú óváselengedését is el kell ismernünk.
