Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8. szám - Az álrészvényes szavazati joga

176 és ítéletében a liszta tartamengedményen felül annak 50 százalékos illetékét is megítélte a biztositónak. Nézetem szerint ez az ítélet a törvény helyes interpretációján "alapszik és ezért érdemesnek tartom indokolásából a következő részeket kiemelni: „A! szerződésileg kikötött mellékilletményeket a biztosításoknál a felperes tartamengedménnyel csökkentett biztosítási dijak után számította, holott tartamengedmények hiányában a mellékületményék a télies díj után számittatnak. A felperes tehát az alperesnek a szerződés 10 évi fennállásának reményében a mellékilletményeket a tartamengedmény után elengedte." „Alperes a tartamengedmény után elengedett mellékilletményeket is kár cimén a felperesnek megtéríteni tartozik és pedig tekintet nélkül arra, hogy a biztosítási szerződésekben számszerűleg ki voltak-e tüntetve, vagy sem, mert az igazolható tényleges kár a biztositónak akkor is megtérítendő, ha annak összege a kötvényekből esetleg ki nem tűnik." Sőt az ítélet a biztosítási novella 2. §-ának rendelkezésére is hivatkozik, amikor kimondja, hogy; ,,A vitás mellékilletmények a felperest annál inkább megilletik, mert az 1927. évi X. t.-c. 2. §-a ér!elmében is a biztosítási dijjal egy tekintet alá esnek azok a pénzbeli mellékszolgáltatások, melyeket a biztosítási szerződés, vagy jogszabály alapján a biztosítottnak a biztosító részére fizetnie kell." A pervesztes alperes az ítéletet a kir. Kúriánál felülvizsgálati kérelemmel támadta meg, érdeklődéssel várjuk tehát a Kúria döntését e perben, amely bíróságainknak e kérdésben ma még divergáló joggyakorlatát hivatva lesz egy mederbe terelni. ' Dr. B. z. Ténykérdés és jogkérdés. A felülvizsgálat körének problémája már az 1893-iki sommás eljárási törvény idejében is sok gondot okozott. Az akkori elhatárolást tulmerevnek tartották s ezért a Pp. tágított a korlátokon és lényegében csak a bizonyítékok mérlegelését vonta el a felülvizsgálati bíróság elöl, kiindulva abból, hogy ez marad:on fenntartva ama bíróság részére, amely előtt a tanúvallomás és a fél eskü alatti vallomása, no meg nímileg a szakértő véleménye is elhangzik, hogy a közvetlenség elve ne szenvedjen csorbát, A kir. Kúria gyakorlata — körülbelül az összeomlás óta — mintha az igazság keresése körüli buzgalmában néha túllépné ezeket a részére szabott és már amúgy is. a legvégsőkig enyhévé tett határokat. Látunk ítéleteket és feloldó végzéseket, amelyek nyilvánvalóan a másodbiróság előtt tett vallomásoknak azzal ellentétes mérlegelésén fordulnak meg, ami az indokolásban csak éppen azért nem jut nyílt kifejezésre, hogy a törvény betűjével ellenmondásba ne kerüljön.- Szem elöl tévesztödik ilyenkor valami, amit éppen annak az anyagi igazságnak az érdekében kell kímélni, amelynek keresése során a Kúria azl figyelmén kívül hagyja, az t. i„ hogy a tárgyalási jegyzőkönyv csak fölötte tökéletlen és hézagos tükörképe annak a val-