Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8. szám - Az álrészvényes szavazati joga

175 felet hatalmi túlsúlya folytán a jó erkölcsökbe ütköző módon kizsákmányolja. Egt nevezhetjük illetéktelen befolyásnak és mint már e lap hasábjain a házasságon kivüli nemi viszonnyal kapcsolatos ajándékoknál emiitettem, van illetéktelen nemi befolyásolás és kizsákmányolás is. Tegyük fel például, hogy az ismerteteít harmadik esetben a nö „nemi elhatározó hatású befolyását'' felhasználva időnkénti kötelességszegései után a férjet a maga keltetésével ráveszi arra, hogy nemi érintkezés által cselekményeit „megbocsássa", ugy nyilvánvaló, hogy ilyen esetben a megbocsátás jogi megállapítása a házasság erkölcsi tartalmával és az erkölcsi felfogással ellenkeznék. Helyes tehát és különben is a jogi precizitásnak is jobban megfelel a második Ítéletnek az a kijelentése, hogy a nemi érintkezés körülmé* nyeiböl kell megállapítani, hogy jelent-e ez factivm concludens általi megbocsátást. Egyszerű presumtio facti-ról van szó. Nem helyes tehát az első Ítéletnek valószínűleg csak nem pontos fogalmazásból született kijelentése, hogy a nemi érintkezés következtében az előbbi kötelességszegéseket megbócsátottnak kell tekinteni. Ifj. dr. S:i(jc!i László. Kárbiztosítás felmondásánál mi esik a kártérítés fogalma alá. A K. T. 486. §-a tudvalevőleg azt az intézkedést tartalmazza, hogy a biztosítás idöelötti megszűnte esetén, ha ez .1 biztosított hibájából történik, a biztosító a mar lefizetett dijai visszatéríteni nem köteles és ezenfelül a biztosított tartozik a biztositónak okozott kárát megfizetni. Ebből a törvényhelyből alakult ki a kárbiztositásnál a tartamengedmény. A biztosító ugyanis a félnek, a biztosítási szerződés több évi fennállása reményében engedményt — u. n. tartamengedményt, rabattot ád a dijból. Ha azután a biztosított a szerződést ideje lejárta előtt felmondja és ezen egyoldalú tényével a biztosítást megszünteti, a bírói gyakorlat értelmében és a fenti törvényszakasz alkalmazásával az okozott kárt megtéríteni tartozik. Nem változtatott ezen a jogszabályon az 1927. évi X. t.-c. sem, mert akkor, amikor a biztosítottnak a 15. §. értelmében megadja a felmondási jogot, a K. T. 486. §. szerinti kártérítési kötelezettséget nem helyezi hatályonkivül. Fontos tehát annak eldöntése, hogy „a biztositónak okozott károk" fogalma alá lulajdonképen mi is vonható? A biztosító-társaságok ilyen esetben a biztosított fél által élvezett tartamengedményen felül a dij után engedményezett 50 százalékos meljékilletékbö] a tartamengedményre eső részt is felszámítják. A bíróságok legnagyobb része, per esetén, a biztosítottakat ilyen értelemben marasztalta. Ezzel szemben a budapesti kir. Törvényszék, mint Felllebbezési Bíróság olyan gyakorlatot léptetett életbe, s ezen gyakorlatát követik a budapesti járásbíróságok is, hogy kár címén a 486. §. alapján csak a tiszta tartamengedményt itéli meg. Miután a kir. Kúria e kérdésben még nem döntött, érdeklődéssel várták a kir. ítélőtáblának e tárgyban elfoglalandó áláspontját. A kir. ítélőtábla P. IY. 406—1928. számú ítéletében a legutóbb foglalkozott a fentebb exponált komplexummá]