Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8. szám - Ágyassági viszony és együttes szerzés

169 egyike sem forog fenn. A törvényszék végzését alperesnö felfolyamodására a bpesti kir. ítélőtábla P. X. 1098/1928 sz. végzésével megváltoztatja és a törvényszéket a megkeresés kibocsátására utasítja azért, mert ez „az első biróság az említed törvény 3. cikének 11. pontja érielmében az eljárásra illetékes volt", ami annyit tesz, hogy ez a biróság viszontkereseti illetékesség alapján járt el. A Tábla annak a közelebbi megindokolásával, hogy miért látja fennforogni a viszontkereset illetékességét, adós maradt, noha jogászi szempontból kétségtelenül ez az indokolás lett volna érdekes. Formailag nézve u. i. nem lehet viszontkereseti illetékességről szó. mert hiszen nincs is viszon.kereset: alperesnö az igényt nem kereset utján érvényesiti. A Tábla azonban — helyesen — ezt lényegtelennek tartotta és lényegesnek csak azt, hogy alperesnö a télperes által ellene inditott kereset során támasztott felperessel szemben marasztalási kérelmet, miért is a 3. cikk 11. pontjának előfeltételét fennforgónak talált i. Kérdés természetesen, mit szól ezen állásponthoz a megkeresett osztrák biróság, mely a 10. cikk 2. bekezdése alapián teljesen önállóan jogosult felülbírálni azt; hogy a végrehajtásnak helye van-e, vagyis a viszontkereseti illetékesség fenforgását az alperesnö innominat marasztalási kórelme tekintetébei) fenforgónak látja-e? Dr. B. I. Joggyakorlat. i Ágyassági viszony és együttes szerzés. Igen nagy jelentőségű, az eddig vallott jogfelfogástól meglehetősen elütő álláspont jutott kifejezésre a Kúria P. I. 7534/1920. számú határozatában. (Az esetet közli Magánjogi Döntvénytár idei évfolyam 67. szám alatt.) A felperesek természetes atyjuk ellen indítottak pert elhalt édesanyjuk jogán, aki 30 éven át házasságon kiviil együtt élt a felperes édesanyjával. A felperesek idesanyjuk és természetes atyjuk életközössége alatt történt együttes vagyonszerzés alapján a vagyonnak anyjukat megillető részét igényelték keresetileg. A Kúria, elörebocsátva, hogy ágyassági viszonyból közszerzeményi igényt érvényesíteni nem lehet, azzal az oldalhajlással, hogy a felperesek nem is a házassági közszerzeménv't, hanem csak a közös munka eredményét — bár ekként ezt a határozat nem 'fogalmazza eredeti formájában — igényeli, az igény elvi jogosultságát megállapítja, azzal az indokolással, hogy turpis causa okából csak az ágyasság létesítése és fenntartása érdekében kikötött szolgáltatás követelése van kizárva. A közös szerzeményből az egyik szerzőtársra eső rész kiadása iránti követelés nem ütközik a jó erkölcsökbe és nem esik a turpis causa fogalma alá. Ismételten reá mutattunk arra, hogy az a felfogás, amely a turpis causa észlelésével az eset érdeimi vizsgálata nélkül a kereseti igénynek elutasításában látja a biróság kötelességét, mennyire helytelen és méltánytalan. A turpis causa nem az a