Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8. szám - Jog és igazság viaskodása. A magánjogi törvénykönyv visszhangja

160 ezerszála köti a túlélő házastársat, elvonná a házastárstól. Ezért az ági vagyon szabálya alól a törvény kiveszi az ily ingóságokat a házastárs kezéből. (1807. §.) Más esetekben az igazságtalanság kiküszöbölhető volt a torvényből, anélkül, hogy a kérdéses jogot teljesen el kellett volna vonni attól, akit a jog szabálya értelmében ez megilletne. A közszerzemény a házasság megszűnésével esedékessé válik és kiadandó. Ü54. §.) Ez a rendelkezés sokszor igen méltánytalan volna arra a házastársra, aki a közszerzeményi vagyonnak mégis csak a valóságos egyedüli szerzője, akinek existenciális bázisa, amin egész gazdálkodása nyugszik, a közszerzeményként jelentkező vagyonérték és akinek további gazdálkodását érzékenyen károsítaná, ha most a közszerzeményt a házasság birói felbontása esetén volt házastársának, a házasságnak a másik házastárs halálával bekövetkezett megszűnése esetén, a házastárs örököseinek ki kellene adni. Mai jogunk kénytelen kelletlen elszenvedheti a vagyonszerző házastárssal is ezt a kézenfekvő méltánytalanságot. A magánjogi törvénykönyv javaslat 159. §-a egy áthidaló rendelkezést állit fel. A túlélő házastársnak jogot ad ez a rendelkezés, hogy a közszerzemény kifizetésének elhalasztását, esetleg a saját haláláig terjedő időre kérheti a bíróságtól, ha ily halasztás nélkül vagyoni romlásnak volna kitéve, vagy a közszerzemény kiadása reá egyébként méltánytalan hátránnyal járna, viszont a közszerzeményt és annak jövőbeli kamatát megfelelően biztosítaná. Az ági vagyon és közszerzemény köréből vont mindkét példában a törvény a saját rendelkezését akarja mitigálni. Sürün adódik szükség arra, hogy a törvény rendelkezésének az igazsággal való megegyezése ellenére is védekezni kell a törvénynek nem önmaga, hanem az önmaga rosszhiszemű felhasználása ellen — olyan esetekben, amikor a törvény hézagaiba furakodik be a rosszhiszeműség és visszájára forditja a törvény becsületes szándékát. A Javaslat 264. §-a szerint, ha a házasságon kivüli gyermek tartására valaki, mint természetes atya, Ítélettel vagy egyességgel köteleztetett, más személytől a tartást már követelni nem lehet. Ez a rendelkezés módot adna rosszhiszemű kijátszásokra. A valóságos természetes atya, aki egyébként kötelezettségétől szerződéses uton sem szabadulhat, könnyűszerrel mentesülne tartási kötelezettségétől, ha az anyával egyetértve strohmannt perelnének a tartásdíjra és ellene ítélet hozatnék. A törvény célzata ilyen kijátszásának megakadályozására kimondja a hivatkozott szakasz, hogy e rendelkezésekre hivatkozni nem lehet, ha az előző perlés akként történt, hogy valaki