Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - Die Gesetzgebung gegen den unlauteren Wettbewerb

152 jogkereső közönség azt hiszi az uj csillagról, hogy éppoly biztonsággal vezet el az Igazsághoz, mint ama betlehemi csillag. Itt van egy kis korrigálni való. Itt-ott talán nem is az igazság elérése az áhított cél, mert a jogkereső közönség sokszor nem a maga jogát keresi, hanem a neki kedvező döntést. Ez a kettő, sajnos, nem esik szükségszerűen egybe: az igazán erkölcsromboló ereje éppen a közönség azon tévhitének van, hogy az uj csillagot — ráktéri tőnek nézi, aki eltéríti a döntést a maga eszmei irányától: az Igazságtól. Ennek a hitnek létét, hamisságát, kártékonyságát felismerni és hirdetni — ez a cikk érdeme és jelentősége. B. S. Jogirodalom. Die Gesetzgebung gegen den unlauteren Wettbewerb. írták: Dr. Artúr Chr. Weissmann wieni kereskedelmi törvényszéki tanácselnök és iDr. Alfréd Walden wieni ügyvéd. Wien, 1927. A 272 oldalas könyv igen szerencsés ötvözete az elméleti tisztázás és gyakorlati szükség munkájának egyrészt, másrészt — a könyv alcíméhez hűen — az osztrák, német, magyar és csehszlovák jog párhuzamos bemutatásának. Különösen ezen utóbbi szempont teszi fontossá a könyvet, mert a tisztességtelen verseny materiája mindenkor a világjog marsallbotját hordozta tarsolyában. Ezzel kapcsolatban dicséröleg kell megemlíteni a szerzők azon álláspontját, hogy a versenyjog területén a különböző államok törvényhozásai legalább a terminológiában igyekezzenek az egységesség megteremtésére. Világos, éles fogalmazása ugyancsak növeli a könyv használhatóságát és irodalmi értékét. i j A részletkérdések közül csupán két témára utalok, ahol a szerzők álláspontja nem eléggé tisztázott. A könyv Einzelfall u. Gruppenfall cim alatt említi a tisztességtelén verseny azon két kategóriáját, hogy a cselekmény érintheti egy vállalat érdekeit, de érintheti egy csoport érdekeit is. Az elsőre példa a hírnévrontás, bitorlás, a másodikra a reklániszédelgés. Mégis kár ezt a két kategóriát jogilag is elkülöniteni, mert az elkülönítés helytelen következtetésekre csábit. így egyebek között a könyv is „Einzelfall" esetén csupán a közvetlen sértettnek ad actoratust, holott könnyűszerrel eshetik meg, hogy a közvetlenül sértett fél érdekeit a cselekmény kevésbbé érinti, mint egyéb versenytársáért. (Lásd: Beck—Vámbéry: A tiszt, versenyről szóló törvény magyarázata, 42. 1.) Viszont maguk a törvények sem rendezték el az itt szóbanforgó kérdést a kívánatos elgondoltsággal. A másik kérdés egy speciális, a régi dualizmusból itt maradt osztrák-magyar probléma. Szerzők szerint a védjegynek a versenytörvénybe ütköző volta alapján, a törlési per — a kereskedelmi miniszter iurisdicíiójához tartozik (8-3. 1.). Amennyire kivehető, a magyar bíróságok is ezen álláspontra hajlanak.