Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 7. szám - A hitelező tönkrejutása
151 készítése torlódást és késedelmet idéz elő az ügyforgalomban. Mindenesetre abból az álláspontból kifolyólag, hogy az ügyvéd az igazságszolgáltatás szerve és igy a biróságok munkáját minden a rendelkezésére álló eszközzel, meg kell könnyitenie, ezúton is felhívjuk a kartársak figyelmét arra, hogy lehetőség szerint e kiadmányokat csatolják. Az is helyes intézkedés, hogy a kiadmányok csatolása esetén a külön munkáért magasabb költségek állapíttassanak meg és ez a különbözet egyúttal arra fogja serkenteni az ügyvedeket, hogy e kiadmányokat csatolják. A skála tételeiből azonban ugy látjuk, hogy tulajdonképpen dijleszállitás történt. A kiadmány csatolása esetén maradnak a régi díjtételek, ellenben ha ezek nincsenek csatolva, a dijskála kb. 25%-al leszállittatott. Ez igen sajnálatos, mert a budapesti ügyvédség válságos helyzetében minden dijleszállitás sok ujabb kartársra teszi lehetetlenné a keresetétől való szük megélhetést is. Helyesebb lett volna a kiadmányok csatolása esetén a dijskálát mérsékelten felemelni. Sz —i. Az erkölcsi sz in vakságról. Krayzell Miklós budapesti büntető törvényszéki tanácselnök a fenti cim alatt cikket irt egyik napilapunkba és ott példálódzás közben a következőket irja: „Erkölcsi szinvakság az is, amikor közhivatalból ügyvédi pályára lépett egyének azt hiszik, hogy (ami most jön, az a cikkben ritkított betűkkel jelent meg) közhivatali pályájukon szerzett személves öszszeköttetéseiket előző kartársaiknál ügyfeleik érdekében kamatoztathatják. A jogkereső közönség is teljesen ferdén látja a helyzetet, amikor azt hiszi az ily nj csillagokról, hogy a jogsegély terén éppoly biztonsággal vezetnek el az igazsághoz, mint ama betlehemi csillag." Ha mindnyájan tudjuk is, hogy nincs szabály kivétel nélkül és hogy nem egy olyan volt köztisztviselő működik ma az ügyvédség soraiban, akinek ügyködéséhez gáncs nem férhet: mégis, nyomdafestéken keresztül is, tapsra verődnek tenyereink abból a tudatos vagy tudatalatti ösztönből, hogy a tapsok zaja ráterelje a figyelme.t a leirt szavakra, hogy a taps visszhangja megöbliisitse, újra ismételje a szavak erős zöngését. Nem tudjuk, hogy a cikkiró tanácselnök mekkora stilművész, de az emberlátásnak, az iróniának, az irnitudásnak nagyszerű kifejezője: a „közhivatalnokból ügyvédi pályára lépett egyén" megjelölése. Az erkölcsi szinvakság mindennapos esetei: a villamos-jegycsalás, a vendéglői fizetés, vagy annak elmaradása körüli csalások megemlitése mellett az önállótlan eldugottság szürkeségében jelent meg a fenti szQszerint idézett pár mondat, de ez az eldugott néhány szó a maga lapidaritásával üt, vág, illúziókat rombol. Hálásan regisztráljuk a kompetens helyről jövő megnyilatkozást, amellyel szemben egyetlen hálátlanságot engednénk meg magunknak. Azt irja a cikk, hogy a
