Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám

,amelyek a Közgyűlésen vagy a Tanács ülésem felmerülnek, deértve a bizottságok kiküldését is egyes meghatározott tárgyak megvizsgálására", — az i y eljárási kérdések szótöbbséggel dönthetők el. Minden egyéb, nem eljárási kérdés tekintetéin tehát, röviden szólva, az a rendszer áll fenn, amely lengyel rétó néven hires. Az egyhangúság követelményének béklyója természetesen még súlyosbodott azáltal, hogy Németország belépése alkalmával a tanácstagok számát szaporitották. De egyenesen groteszkké válik az egyhangúság követelménye annak folytán, hogy a 4. § utolsóelőtti bekezdése szerint a népszövetségnek a Tanácsban nem képviselt tagját is meg kell hivni a Tanácsülésben való részvételre, ha annak érdekeit különösen érintő kérdés van napirenden. így tehát az érdekelt felek is ad hoc tanácstagok és — eltekintve az eljárási kérdésektől és a szórványos kivételektől, melyek egyébként is szükség szerint elég önkényesen kezeltetnek,. — csak az érdekelt fél hozzájárulásával lehet határozni. Mindebből valóságos okkult tudomány sarjadzott ki, amelynek furcsa hajtásai néha már rabulisztikus tréfák benyomását keltik. Például mikor az egyhangú eredmény kétesnek látszik, még ha nyilvánvalóan eljárási kérdésről van is szó, mégis legalább a kulisszák mögött felvetik a problémát, hogy a kérdés valóban eljárási-e? Ha eziránt aztán három népszövetségi jogtudóshoz kérdést intéznek, ugy csaknem biztosan két vagy három egymásnak ellenmondó szakvéleményre lehet számitani, — rendszerint igy kezdődnek: La question est trés délicate. Ilyen összefüggésben akadtak aztán szószólói annak a felfogásnak is, hogy igaz ugyan, hogy „eljárási kérdésekben" szótöbbség elegendő, de annak az előzetes kérdésnek eldöntéséhez, hogy a szóbanforgó kérdés valóban eljárási kérdés-e, egyhangú határozat szükséges. Kézenfekvő, hogy az a tanácstag, aki attól tart, hogy az érdemleges kérdésben alulmarad, az ilyen taktika által csaknem minden esetben megakadályozhatja, hogy az ügy egyáltalán eldöntésre kerüljön. A népszövetség gyengeségének további oka lehet az illető államnak nyiltan kimondott vagy jelzett fenyegetése, hogy reá nézve kellemetlen döntés esetében ki fog lépni a népszövetségből, ha ennek az államnak bennmaradására súlyt helyeznek, — bár az ily fenyegetés veszitett súlyából, mióta a Német Birodalom belépett a népszövetségbe és mióta Spanyolország és néhány más állam kilépése következmények nélkül maradt. Ehhez járul utóbbi időben a Tanácsnak különös phobiája, már félre nem ismerhető féltékenysége a Hágai Állandó Nemzetközi Törvényszékkel szemben, noha azt maga a Tanács