Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A hitelező tönkrejutása

150 teszünk egyéni szeretetreméltóságáról, könnyen érthetővé válik az a nagy tisztelet és a jogászközönség kivételes megbecsülése, amelyben pályáján része volt. Schuster Rudolfot fiatalos munkabirásában érte a nyugdíjazás. Felszabadult munkaereje, jogászi becsvágya ismeretében ő a nyugdijazás után sem lesz „a muu embere". B. 8. Magán telekkönyvi iroda. Állandóan hallunk arról, hogy a munkaalkalmak szaporítása segíthet csak a válságba jutott ügyvédségen. Állandóan követeljük a községi jegyzők magánmunkálatainak eltiltását. A kormány részéről is hangzottak el kijelentések, hogy az ügyvédségen segíteni kell. És ime, segítség helyett a jegyzők magánmunkálatai mellé a telekkönyvi iroda magánmunkálatai fognak megint egy jó darabkát elvenni az ügyvédség sovány kenyeréből. Természetesen, ha a közönség a telekkönyvi irodához fordul, az iroda nem fog megmaradni a telekkönyvi másolatok kiadásánál, mert a laikus részére a telekkönyvi feljegyzések és tételek magukban semmit sem mondanak, az iroda jogi felvilágosításokkal is fog szolgálni és ettől már egy lépés — és minden jóhiszeműség mellett is nehezen elkerülhető lépés — a jogi ügy további elintézésére egy „megbízható" ügyvéd ajánlása. Egyébként a telekkönyvi iroda engedélyezése annak beismerése lenne, hogy az állami hatóságok nem tudr.ak a közönségnek eleget tenni, pedig ez az állami hatóságok olemi kötelessége és itt semmiféle pénzügyi érdek nem jöhet tekintetbe. Különben, ha egy magánosnak jó üzlet ez az iroda, akkor az államnak is jó üzlet lennt. ha mérsékelt dijak szedése mellett kiszolgálná a közönséget, ami ugyan díjtalanul is kötelessége lenne, különösen a telekkönyvnél Ha a telekkönyvi adatok nem ismétlésére nem lehet hivatkozni, akkor az államnak gondoskodnia kell arról, hogy polgárainak ez lehetséges is legyen. A mai államról alkotott felfogással különben sem egyeztethető össze, hogy az állami hatóságoknak magánszemélyek (az autonóm testületek mások!) segítsenek. Hallunk sokat a középosztály védelméről és az elproletárosodás veszélyéről. A középosztály legnagyobb veszedelme az egészségtelen koncentráció, a gyér kereseti lehetőségeknek néhány kézbe való összpontosítása. Még ha ez az összpontosítás egyébként anyagi megtakarítást jelentene, akkor is fontosabb a minél több embernek megélhetése. Ha a különböző gazdasági körök az államtól vámokat, kamatmentes hiteleket követelnek a saját külön kari érdekükben, akkor mi, ügyvédek is kérhetünk annyit, hogy ne vegyenek el a kevés kereseti lehetőségből nem is a közönség, hanem egyes privilegizált személyek érdekében. Vagy az egyetlen varázsszer a numerus clausus? Lényegileg ez az. intézmény nem más, — tekintettel arra, hogy ma egy pálya se jó — mint egyeseknek a megélhetésből való kirekesztése. Már pedig a mai államnak bármilyen nehéz viszonyok mellett, nem szabad polgárait cserben hagynia. Sz —i. A budapesti központi kir. járásbíróság elnöke a végrehajtási kérvényekre és a fizetési meghagyásokra vonatkozólag kettős dijskálát állapított meg aszerint, hogy az előadmány és a végzések kiadmányainak tervezete csatolva lett vagy nem. Hivatkozik arra, hogy a kiadmányok a bíróság által való el-