Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A bírói gyakorlat megszervezése

1 1 7 gedékenyebb rendelkezésével is, amely az özvegyi jognak ujabb férjhezmenetel esetére való megváíthatóságárói rendelkezik. Mindenesetre alkalmas a Kúria határozata arra, hogy a bosszuérzetböl vagy gyűlölködésből fakadt kicsinyes zaklatást jelentő pereknek utját állja. B. S. Nemesi rend és közszerzemény. Ismeretes, hogy magánjogi törvénykönyvünk a közszerzeményi jognak rendek szerinti különbségét megszünteti és ezzel mai magánjogunkat egy már rég talaját vesztett anachronizmustól mentesiti. A polgári törvénykönyv codifikatórikus előmunkálatainak lassú felszivódásu folyamata alatt, birói gyakorlatunk tompítani igyekezett az idejétmúlt, régi jogszabály következéseinek élét és súlyt (tulajdonított 'a rendi megoszlás mellett annak a foglalkozási körnek is, amely a házasság alatti szerzemény birtokába juttatta a feleket. Most, amikor a magánjogi törvénykönyv már az országgyűlés előtt fekszik, a Kúria teljes élességgel nyul vissza az ideiglenes törvénykezési szabályoknak már-már lassú, homokkal elborított rendelkezésére. A P. I. 7081/1926. számú határozat szerint: „Az, hogy az örökhagyó egyszerű földmives módjára szerezte a vagyonát és ennek szerzésében hasonló munkájával felesége is résztvett, az ideiglenes törvénykezési szabályok 13. §-ának alkalmazására nincs befolyással, mert ezek a nemesrendüek között a közszerzemény intézményét, tekintet nélkül a férj foglalkozásának minőségére, pusztán a férjnek a nemesi rendhez való tartozása alapján szabályozzák." Az itélet szociális szempontból is súlyos méltánytalanságot jelent. Az a társadami miliő, amelyben a házasfelek együttéltek, nyilvánvalóan nem juttatta a feleség tudatába azt a tényt, hogy ö egy nemes ember felesége. így még hu a jogszabályok nem ismerésének következései elhárithatlanul terhelnék is az asszonyt, a férje nemesrendüségéröl való tájékozatlansága megfosztotta öt attól a lehetőségtől, hogy legalább szerződéses uton gondoskodjék a közszerzeményi jogosultsága megalapozásáról. A rendiség magánjogi visszahatásának hamvadó tüze egy utolsót lobbant a hivatkozott határozatban. Ennek a lobbanásnak fénye, amely világit, nincs, csak füstje van, amely fojt. B. S. Ideiglenes nőtartás megegyezéses különélés esetében. A járásbíróság előtt folyó nötartási perben a férj azzal védekezik, hogy ö feleségével megegyezett, hogy külön mennek lakni és mivel az ily különélés a Kúria bontóperekben kifejlődött praxisa szerint a nő részéről is vétkes (Magánjog Tára 1920. 35. sz., Kúria P. III. 808/1919., Jogi Hirlap 1927 1048sz. P. III. 5996/1926., u. o. 1248. sz. P. III. 2339/1927.) : nőt i rtásra nem köteles. A biróságok és végső fokon a Kúria is (P. III. 2716/1927.) megállapította a tartási kötelezettséget, a következő indokolással: „Az alperes az életközösség meg-