Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Fizetésképtelenségi jogunk reformja

28 V nyének kivételes körülmények fennforgása nélkül rendszerint alkalmazandó egyenlő arányú megosztásától való eltérés mutatkozott, az adott esetben indokoltnak s ezért és mert másfelől a tapasztalat szerint a pénzromlás mindenkit sújtott és igy felperesnek sem állott volna módjában a kártérítés összegét a pénzromlás következményétől egészen mentesíteni, a kir. Curia a valorizáció aránykulcsát 75%-ban határozta meg. (Curia, P. IV. 2923/1926.) Ker. ügyletek teljesítése. Devlsa. A felebbezési bíróság itt is elfogadott jogi álláspontja mellett közömbös az, hogy az alperes megkisérlette a Deviza Központtól dollárok igénylését, azonban a Deviza Központ nem bocsátott dollárokat, az alperes rendelkezésére, hanem e helyett német márkákat engedélyezett, mert ez a körülmény az alperes szerződési kötelmén nem változtat. (P. VII. 1072/926/17. Curia.) Valorizáció. Kétoldalú turpltudo. Abból a megállapított és meg nem támadott tényből, hogy felperes a keresetébe n megjelölt összegeket az alpereseknek oly célból adta át, hogy azokat üzleti befektetésekre használják fel, amely üzletekből származó hasznon azután mogoszt ozkodnak; valamint abból a szintén meg nem támadott tényből, hogy alperesek a felperes hozzájárulásával ezeket az összegeket a 3678/1917. M. E. számú rendelet hatályban léte idejében és anélkül, hogy az alkalmi egyesülésbe lépett peres felek a közszükségleti cikkek közé tartozó bor beszerzésére a rendeletben előirt hatósági engedéllyel birtak volna, a közös borüzletbe fektették s ennek folytán a nagyobb tételekben vásárolt borokat ugyanilyen, vagy hasonló- tételekben nem közvetlenül a fogyasztók részére adták tovább, vonatkozó indokai alapján helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi következtetése, hogy a szóban forgó ügyletek az idézett rendelet és az 1920. évi XV. törvénycikk tilalmába ütköznek. Minthogy pedig a tiltott ügyletek semmisek: a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy felperes ezekből az ügyletekből folyóan az alperesektől sem teljesítést, sem pedig kártérítést nem követelhet, hanem csupán az előbbi állapot helyreállitásakép a közös borüzletbe fektetett összegek visszafizetését igényelheti, anyagi jogszabályt nem sért. Részben alapos ellenben a felperesnek a visszatérítés mérvére vonatkozó panasza. Ennél ugyanis nem hagyható figyelmen kivül a korona időközi elértéktelenedése, miért is felperes a neki visszajáró pénzösszegnek megfelelő átértékelésére tarthat jogosan igényt. Minthogy pedig a perben oly adat merült fel, amely az adott esetben indokolttá tenné a birói gyakorlatban kialakult attól az elvtől való eltérést, mely szerint a felek a koronaromlásból előálló hátrányt rendszerint egyenlő arányban tartoznak viselni, ezért a m. kir. Curia az összegszerüleg különben nem vitás kereseti összegeknek 50%-os valorizálását ítélte meg a felperes részére. Az alperesek részéről időközben teljesített fizetések ugyanígy átértékelten számitandók be a felperes követelésébe, kivéve az 1924. évi május hó 8-án teljesített, 13.000.000-os fizetést, miután e naptól kezdve a magyar korona értékében 1009 B 023 1010 B024