Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Fizetésképtelenségi jogunk reformja

lényegesebb változás nincsen, a kir. Curia ezt a tételt névértékében rendelte el beszámítani. (Curia, P. TV. 3044 1926.) Valorizáció. Késedelem és vétkesség. A fizetési késede lemből folyó felelősség mellett a kölcsönös követelések átértékelése szempontjából közömbös az, hogy terhelte-e vétkesség vagy rosszhiszeműség a fizetésben késedelmes felet, mert az átértékelésnek nem az adós vétkessége, rosszhiszeműsége az alapja, hanem — a fentiek szerint - a korona értékének időközi csökkenése. (Curia, P, 3461 '926.) 1011 B024 1012 B 024 Valorizáció. Kezdőpontja és mértéke. Az anyagi joggal ellentétesen döntött a felebbezési bíróság, midőn a felperesnek a keresetében megjelölt kétrendbeli töke- és kamat követelésére nézve az átértékelés kezdőpontját 1921. évi július hó 26. napjában állapította meg; jóllehet a követelések egyike 1919. évi április hó 5-én, másika pedig 1919. évi május hó 7-én vált esedékessé. A követelések átértékelésének a magyar pénz árfolyamának csökkenése az alapja és az adós a hite lező követelésének az ezzel az árfolyamcsökkenéssel kapcsolatos értékveszteségéért annyiban felelős, amennyiben az értékveszteség késedelmének ideje alatt következett be. Már pedig az alperes által hivatkozott 12.000/1915. I. M. E. számú rendelet csak a bíróság részére szab me^ eljárási rendelkezéseket arra nézve, hogy ítéletében megfelelő esetben a törvényben megszabott teljesítési határidő meghosszabbítását mondhatja ki, — nem tartalmez azonban olyan intézkedést, amely a kereskedelemügyi m. kir. miniszter 3-/. alatt csatolt és az idézett rendelet 11. §-ának 2-ik pontja alá eső bizonyítványával is egybevetve, az alperes részére kormányhatóságdag adott fizetési halasztásnak — moratórium nak — lenne tekintendő. Ennélfogva az alperes fizetési késedelme tartozása esedékességének fentebb emiitett időpontjaitól kezdve megszakítás nélkül fennforog. Ehhez képest az átértékelés kezdő napjául az esedékességnek emiitett időpontjait kellett megállapítani. Ellentétes az anyagi joggal a felebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy a magyar korona árfolyamcsökkenésével kapcsolatosan a felperest érő vagyoni hátrányt egészben az alperes terhére rótta. A pénz értékének csökkenése ugyanis a felektől független általános gazdasási válság követ kezménye volt s így ennek a követelések elértéktelenedésében mutatkozó hátrányát a hitelezőnek és adósnak az eset körülményei szerint megállapítandó arányban közösen kell viselni. Az emiitett arányt pedig a m. kir. Curia arra való tekintettel, hogy az alperes vasúti vonalai előbb az ellenséges megszállás, utóbb azoknak más állam területéhez csatolása követ keztében el vannak vonva kezelése alól s igy azok jövedelmei felett szabadon nem rendelkezhetett és ekként fizetési késedelme méltányos elbírálást érdemel: az alperes terhére 30%-ban állapította meg. Igaz ugyan, hogy az alperes a felebbezési bíróság ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő s igy az átértékelésnek a felebbezési bíróság ítéletében megszabott mértéke megtámadva nincsen. Ámde ez a körülmény a jelen esetben az átértékelés mértéke tekintetében irányadó