Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Fizetésképtelenségi jogunk reformja

B) Hiteljog. 1006 B021 Ált. határozatok. In Integrum restltutlo. Alaptalan az alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy neki (a/, alperesnek) joga kell, hogy legyen a felpereseket hasonló minőségben és értékű ingókkal természetben kártalanítani, ha elveszett ingóikat egyedileg visszaadni nem is tudná; mert felperesek az alperes örizetére bízott ingókéit, amennyiben ezeket az ingókat természetben vissza nem kaphatják, mást, mint azoknak bizonyos időpontban volt készpénzbeli egyenértékéi az ezen tárgyakért felelős alperestől elfogadni nem tartoznak. P. VII. 1889/926/50. sz. Curia.) 1007 B021 Keresk. ügyletek Ált. határozatok. Késedelem. Helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, amely szerint a felperest a részvények árfolyamkülönbségére alapított kereseti kérelmé vei elutasította, mert a dologszolgáltatásra kötelezett adós késedelem esetén nem tehető a véletlen közrehatása folytán előállott olyan káréri felelőssé, amely kellő időben való teljesítés esetén is bekövetkezett volna. Már pedig az értékpapírok emiitett árfolyamvesztesége akkor is beállott volna, ha az alperesek az értékpapírokat kellő időben kiszolgáltatták volna, — az pedig, hogy a felperes a részvényeket esetleg még árfolyamuk csökkenése előtt eladhatta volna, oly eventualitas, amely kiszámíthatatlanságánál fogva sem szolgálhat kármegállapitási alapul. (P. IV 1103/926/14. Curia.) 1008 B023 Kereskedelmi ügyletek teljesítése. Kártérítés Időpontja. A bírói gyakorlat által követett szabály, hogy a kár mérvének meghatározásánál az ingó elveszéséről való értesítés időpontja az irányadó. Az alperes a felperestől kapott: két darab ponyva tekintetében E-/, alatti levéllel 1920. évi december hó 20-án, a szénaprés tekintetében az F-/. alatti levéllel 1921. évi április hó 14-én értesítette a felperest, hogy ezen ingók a birtokából kiestek, azokat visszaadni módjában nem áll. továbbá a perben sincsen semmi adat, hogy az emiitett ingók a fennebbi értesítések idejében az alperesnél még meg lettek volna és csak később kerültek ki a birtokából. Ehhez képest a két katonai ponyvának 1920. évi december hó 20-án, a szénakéziprésnek pedig 1921. évi április hó 14-én fennállott értéke megtérítéséhez van a felperesnek jogos igénye. Felperesnek az 1925. évi április hó 18-án megtartott tárgyaláson az akkori érték alapul vételével történt kárfelszámitásában, mint nagyob ban az említett összegek valorizációja'iránti igény is bennfoglaltatik. Ez az igény jogos, mert a kártérítési követelésnek a fennebbi időpontokban beállott esedékességével a korona időközi nagyarányú értékromlása folytán a birói gyakorlat értelmében valorizációnak van helye. Az átértékelés mértékét illetően alperesnek a követelés alapjával szemben nem jóhiszemű védekezése folytán a koronaromlás következnie-