Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - A háború hatása az ellenséges államok hozzátartozóinak egymásközti jogviszonyaira 2. [r.]

71 lisabb vonatkozásait rendező, három jogegységi döntvényt hozod. I. A 33. sz. döntvény a következőket mondja: .,.4- 1923 : XXXIX. t.-c. 2. § 1. bekezdése értelmében járó kártérítést az olyan pénztartozás után is meg lehet állapítani, amelynek keletkezése óta a pénz értéke számbavehetö módon már nem csökként1*. A kainathatározatok ez első tétele a gyakorlat ujabb irányának eredményeit szankcionálja. Emlékezünk arra, hogy a mull-év folyamán gyakran találkoztunk olyan határoz .ltokkal, amelyek azon álláspontra helyezkedtek, hogy pénzünk stabilizálódása folytán megszűnt az Í923 :XXXIX. t.-c. alkalmazhatóságának jogi feltétele és késedelem esetén most már az adós csupán az f<Sv)ó : XXXV. t.-c. 5%-ál köteles fizetni. A gazdasági élet tiltakozása mellet!, az irodalomban is élénk vita folyj arról, hogy a klasszikus kamatláb ez idöelötli restaurálása nem szembehelyezkedése az 1DEB : XXXIX. t.-c. és az annak hatályai meghosszabbító L925 : XXXVII. t.-c. rendelkezéseivel? De azok, — iminl például magam is, — akik a bírósagok ez állásfoglalását a törvény szövegéve] egybevágónak látták, sem vonták kétségbe annak a megállapításnak helyességét, hogy a gyakorlat visszalengése a régi kamattörvény alacsony bázisára korai, a forgalmi életnek meg nem felelő megoldás. A mai gazda-ági helyzet feltétlenül kényszerit a törvény szigorú értelmezésének megkerülésére, mert mig az L923 : XXXTX. t.-c. merev alkalmazása, egeszén vígasztalai] következtetésekre veZet, addig az általa ayujtotl lehetőségek, egy kis elméleti koncesszió árán messzemenően hasznosíthatók. E@ az engedmény páegtehe ö annál inkább, meri az a gazdasági érdek, amely az 1923 : XXXIX. t.-c.-kel megfelelő jogi szabályozáshoz jutott, fennáll most is és ha a pénzromlás mint eleven lénve/.ö meg is szűnt, a hitelviszonyok beteges elfajulása ma is jelenvaló tény, úgyhogy az eredeti fundamentum elkopásával nem szűnt meg a törvénynek alkalmi jelentőségétől függetlenül kialakult szükségessége. A judikatura elég gyorsan változtatoti i- elméletileg talán korrekt, gyakorlatilag azonban káros irányán és a Curia megint talált néhány szellemes fordulatot, amelynek segítségével friss tartalommal tölthette meg az l(.>_'-"> : XXXIX. t.-c. megkopoíl kereteit. Az ujabb ítéletek már mind az L923 : XXXIX. ti.-c. hatályosságának alapján állanak és most a jogegységi döntés egyelőre végleges rendet teremtett ezen a területen. II. A 34. számú döntvény így szói: „Ha a késedelmes adós pénztartozását akár bírói Ítélet, akár szerződés alapján átértékeli (valorizált) összegben köteles fizetni, ebben az esetben az 1923 : XXXIX. t.-c. 3. §-a, illetve az 1925 : XXXIX. t.-c értelmében a késedelem idejére az 1923 : XXXIX. t.-c: 2. §-ának 2-ik bekezdésében meghatározott mérsékelt összegű kártérítés jár, amelyet azonban bíróság a törvényes késedelmi lat mai mértéléig le is szállíthat". Az itt eldöntött kérdés feltevését nyilván ugyanaz az elvi ellentmondás tette szükségessé, amely az első határozatot provokálta: vájjon az 1923 : XXXIX. t.-c. a pénzérték állandósít-