Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - A háború hatása az ellenséges államok hozzátartozóinak egymásközti jogviszonyaira 2. [r.]

72 lása folytán tárgytalanná és hatálytalanná vált, vagy pedig továbbra is hatályos mamd-e? Az alaptételre adott igenlő válaszból következik a második kérdésre adott felelet, mert ha az egész, törvény hatályos, akkor természetesen hatályban van 3-ik §-a is, amely a felértékelten megítéli pénztartozások tekintetében a mérsékelt összegű kártérítést állapítja meg. A törvény és ennek nyomán a döntvény is. a bíró mérlegelésére bizza a mérsékeli kártérítés és a törvényes kamat közön áiló szabad skála megfelelő fokának alkalmazását. Utalnunk kell azonban arra, hogy a jelen gazdasági viszonyok között a minimáü- törvényes kamatra való leszállásnak — különösen méltánylandó tényállás hiján — belső indoka nincs. Ma a mérsékelt kártérítés 8%-ban van meghatározva. E kamatláb további csökkentése a késedelmes adósnak adott oknélküli kedvezmény volna. 111. A 35. számú döntvény szerint : „Az Í923 : XXXIX. t.-c. intézkedései nem érintik <i: 1877:VIII. t.-c.-nek a kamatláb magasságát megállapító rendelkezéseit. Ehhez Lépest a bíróság uz 1877 : VIII. t.-c. 9. §-a, vagy más törvény eltérő intézkedései alá nem eső pénztartozások után, n lejáratig terjedő időre 8(, -nál magasabb kamatot nem Ítélhet meg". \ ni ily megnyugvássá] fogadhatja a jogászközönség az első kéít döntést, olyan csalódás) kelt majd ez utolsó határozat. Nem mintha egy pillanatig i- kétségbe lehelne vonni annak a megállapításnak elvi helyességét, hogy sem az 1923 : XXXIX. t.C- sem egyéb modern kodifikáeiók (kivévén mégis a mezőgazda-ági liilel megkönnyítéséről szóló 1925 : XV. t.-c. 3. §-át) nem érintik a lejáraiig terjedő időre kikötött, jogügyleti kamat szabályozását, hogy tehát ezen a lerületen, a tövényhozási hierarchia magaslatán, megközelithetetlen magányosságban áll az 1877 : VIII. t.-c. és sugározza parancsát: a 8%-os kamatmaximumot. Érthetetlen azonban, hogy a kir. Curia, amely az élettel való összhangjukat elveszített, elavult törvényekkel szemben annyiszor helyezkedett a határozott aegáció álláspontjára, itt » törvény reámeredö tekintélye ellen nem tudja, vagy nem akarja helyesség! érveit felvonultatni, Érthetetlen, hogy mikor a kamatkérdések egyik félgömbjén a legmerészebb logikai játékkal igyekszik helyreállítani a jogalkotó eredeti célkitűzése és a közben megváltozott gazdasági viszonyok közötti kapcsolatot; mikor egyik oldalon megállapítja, hogy a törvényes kamu tételes szabályai egy el-üllyedt világ gazda-ági berendezésének tartozékai, amelyek létük minden jogosultságát elvesztették; addig a jogügyleti kamat kérdésében teljesen elfeledkezik mindezekről, egyedüli feladatának a törvény kíméletlen alkalmazását vallj i és a formai legitimáció mindenhatóságának szellemében, megtagadja az élet jogának érvényesíthetőségét. De vájjon kénylelen-e legfelsőbb bíróságunk kritika nékül alávetni magát egy lételes kútfő zsarnoki uralmának, mikor az már régen elve-zietle a helyes közmeggyözödésbe kapcsolódó gyökereit? Mikor az országban hosszú évek óta alig jött léptre olyan ügylet, amelynek kamatlába az évi 8%-oj meg nem haladta, mikor bíróságaink az elmúlt esztendőkben rendre megítélték a 8* r -ot meghaladó ügyleti kamatot, honorálták a ma-