Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 10. szám - Döntések a kezesség köréből

290 Indokok: A kir. törvényszék felperesnek fellebbezését alaposnak találja, mert a pénztartozás késedelmes teljesítése esetén a hitelezőt megillető kártérítésről szóló 1923. évi 39. t.-c, amelynek hatályát az 1925. évi 37. t.-c. a törvényhozás további intézkedéséig meghosszabbította, ma is élő s alkalmazandó jogszabályokat tartalmaz. Az 1923. évi 39. t.-c. 2. §-ának utolsó bekezdése pedig kimondja, hogy az ezen § második bekezdésében megkonstruált a. n. alacsonyabb kárkamat az ezen törvény életbelépte után kötött kölcsönügyletből származó követelésekre nem alkalmazható. Mivel pedig felperes követelése az 1926. évben kötött kölcsönügyletből ered, az u. n. magasabb kárkamat volt megítélendő, amely a 8074/1924. M. E. sz. rendelet értelmében 1927. június 15-ig évi 18%, ettől az időponttól kezdve pedig a 4960/1927. M. E. sz. rendelet értelmében évi 10%. A budapesti kir. törvényszék 1927. szeptember hó 15-én kel: 26. Pf. 9881/1927. sz. Ítéletéből. Azt hisszük, ez a két Ítélet szemlélteid módon tanúsítja azt a bizonytalanságot, amely ebben az egyébként alapvető fontosságú kérdésben ugyanazon biróság két tanácsa közt is fennforog. F. P. Turpis causa és érdemtelenség. Évek óta hangsúlyozzuk, hogy a turpis causa körüli bírói gyakorlatban az álszemérem üli diadalát, amely olykor-olykor egészen visszás eredményekre juttat. Meg tudjuk érteni, ha a biróság az Ítélkezés eszmei lég körének tisztaságát óvni igyekszik, de nevén nevezve csak ál szeméremnek mondhaljuk az az igyekezetet, mely bizonyos kérdések érdemi tárgyalása elől való kitérést sürgeti, ha a turpitudo jelenségét észleli. A bíró, aki kénytelen a legkülönbözőbb emberi aberraíiók — valamennyire tulenyhe jelző a turpitudo — felett ítélkezni, aki kénytelen sokszor az aprólékos részletekig tisztázni „turpis" ügyeket, ne tolja el szemlehunyón magától a turpis ügyek magánjogi elbírálását se. Tul kell tennünk magunkat azon — valóságban soha végig nem gondolt — felfogáson, hogy a bíró fehér tógáját nem szennyezheti be a turpis tény állás érdemleges megvizsgálásával. A biró az élet hibái felett Ítélkezni van hivatva és az élet teljességéhez — sajnos — a turpis esetek is hozzátartoznak. A turpitudo mellett is igaza lehet a jogát kereső félnek, mig a mai gyakorlat, anélkül, hogy érdemileg vizsgálná a kérdést, a turpitudo okából a felperest egyszerűen elutasítja. Hogy ez a limine elutasítás szükségszerűen a másik félre meg nem érdemelt előnyt jelent, ez előtt a birói gyakorlat ugyancsak behunyja a szemét. Hogy az a meg nem érdemelt kedvezmény egész addig me- , het el, hogy a turpitudoval terhelt alperes lényegesen jobb hely zetbe jut, mint volna caeteris paribus, de turpitudo szégyenfoltjától mentes más alperes, azt élénken illusztrálja a Kúria P. V. 3911/926. sz. döntése. A felperes durva hálátlanság cimén az ajándék hatálytalanítására indított keresetet. A hivatkozott határozat, arra támaszkodva, hogy az ajándékozás a házasságon kívüli egyült-lésre tekintettel történt, turpis causára utalással kimondotta, hogy a kereset érdemi elbírálásába a biróság nem bocsátkozhat. \ üöntés következesei nyilvánvalók. Ha valaki, aki nem az ágyassági viszony jutalmául részesül ajándékban, durva hálátlanságot követ el, kiteszi magát a sikeres hatálytalanítási pernek. Az ágyassági viszony azonban biztos fedezéket nyújt a legdurvább hálátlanság elkövetésére, ellene nincs megengedve a birói igazmondáshoz való folyamodás. A turpis causát ez a