Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 10. szám - Döntések a kezesség köréből

289 tudniillik semmissé nyilvánítása, váltja ki azt a joghatást, hogy azt ugy kell tekinteni, mintha meg sem köttetett volna (Házassági Törv. 46. §,), ugy itt is egy későbbi tény, az egyességi eljárás befejezése, váltja ki azt a fikciót, hogy a végrehajtási különjogot ugy kell tekinteni, mintha meg sem szereztetett volna. Amig azonban ez a tény be nem állt, addig a külön jog fennáll, s a végrehajtatót megilleti az a büntetőjogi oltalom, amelyet neki a Btk. id. §-a nyújt. Hiszen akkor még egyáltalán nem bizonyos, hogy az egyesség létrejön, azt jóvá fogják hagyni es az eljárást befejezetté fogják nyilvánítani. Ha pedig ez nem történik meg és az adós csődbe megy, akkor neki (a hitelezőnek) a csődben külön kielégítési joga van, ő tehát esetleg egész követelését be tudja hajtani, mig a többi hitelező csak csődhányadot kap. Igaz, hogy végrehajtási joga a csődben esetleg meg lesz támadható, de nem bizonyos, hogy még ez esetben is a tömeggondnok megkapja-e erre a választmány felhatalmazását, él-e jogával, sikerrel jár-e a per stb. A végrehajtatónak tehát fontos érdeke fűződhetik ahhoz, hogy a lefoglalt dolgok az egyességi eljárás alalt is az adós birtokában maradjanak és a Btk. id. rendelkezésének oltalma alatt álljanak. Az objektív jogsértés tehát el van követve, ha az adós a lefoglalt dolgokkal rendelkezik és azokat a végrehajtási nexus alól elvonja. Az adós az egyességi eljárás folyamatban léte alatt még nem tudhatja, vájjon az egyesség létre fog-e jönni, azt a bíróság jóvá fogja-e hagyni és az eljárást befejezetté fogja-e nyilvánítani. Neki tehát azzal a lehetőséggel is számolni kell, hogy mindez nem következik be és a végrehajtató végrehajtási jogát akadálytalanul gyakorolhatja. Azért, mert talán oly heiyzet áll majd elő, hogy ez a végrehajtási jog érvénytelenné fog válni, ő még nem nyerte vissza rendelkező jogát. M. A kamatkérdés. Valóban nehéz kellő jogi véleményt mondani abban a kérdésben, alkalmazza-e a bíróság még élő jog gyanánt az 1923. évi XXXIX. törvénycikknek a hitelezőt megillető kártérítésre vonatkozó szabályait? Gyakorlatilag feltéve a kérdést: 5% avagy 10% kamat jár-e? Hogy mennyire kétséges erre a válasz, két, legutóbb kelt törvényszéki fellebbezési ítéletet, iktatunk ide s rábízzuk a t. olvasóra, hogy melyiknek az indokolását találja meggyőzőbbnek. I. A kir. törvényszék az elsőbiróság végitéletét azzal a helyesbítéssel hagyja helyben, hogy a kamatfizetés mérvét évi 5%-ban állapítja meg. Indokok: A kir. törvényszék nem fogadja el az elsőbiróság jogi döntését a kamatfizetési kötelezettség mérvének megállapítása kérdésében. A kamat mérvét ugyanis 5%-ban kellett megállapítani, mert a pénzérték állandóvá válása folytán a kártérítés jellegű magasabb kamat megítélésének nincs helye. A bpesti kir. törvényszék 1927. aug. hó 29-én kelt 42. Pf. 7880/1927/7. sz. Ítéletéből. II. A kir törvényszék az elsőbiróság végitéletét megváltoztatva, alpereseket arra kötelezi, hogy a megítélt tőke után 1927. jun. 15. napjáig évi 18%-os, ettől a/ időponttól kezdve pedig 10% kamatot fizessenek meg.