Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 10. szám - Döntések a kezesség köréből

287 díjazást kap, de kihat a felmondás letelte utáni időre is, mert ki biztosítja az alkalmazottat, hogv a felmondási idő, a szabadságolás letelte után kap-e majd megfelelő állást. Erkölcsi érdekeit is sérti az alkalmazottnak a kényszerpihentetés. Hat hónapos vagy egyéves szünet az üzleti tevékenységben nem a legjobb ajánlólevél, bár elismerjük, hogy ennek a veszélynek a nagyságát lecsökkenti a felmondási idő megrövidítése. De tisztán jogilag is nehéz helyzetet teremtelt a Kúria döntése. A határozat hangsúlyozza, hogy a főnököt a visszahívási jog „indokolt esetben fontos és méltányos okból" mesilleti A visszahívási jog tehát nem föltétlen. De a visszahívási jognak ez a korlátozottsága a fenti sérelmek szempontjából semmi előnyt nem jelent. Az alkalmazott kkciószabadságát ez se adja meg, mert így is számolnia kell a visszahívás lehetőségével, még akkor is, ha ennek valószínűsége a visszahívási jog korlátozottsága folytán csökkent. Viszont a munkaadói érdek oldaláról nézve a korlátozást, azt kell mondani, ha a bíróság elismeri a visszahívási jogot, milyen alapon köti ezt feltételhez? Vagy joga vau a munkaadónak ennek a függő helyzetnek a felmondás időtartamára szóló megteremtéséhez, vagy nem. De ha egyszer e jogát elismerik, akkor nincs alapja annak, hogy a visszahívási jog korlátoztassék vagy feltételekhez köttessék. Ez a határozat sem az alkalmazott, sem a munkaadó érdekei szempontjából nem kielégítő, és ennek ellenére mégsem az a szerencsés kompromisszum, mégsem az ellentétes érdekeknek az a kiegyenlítő áthidalása, amit igen sokszor éppen a tárgyilagos, az osztálycsoport érdekeken felülemelkedő bíró tud az ellentétes érdekek harcában megalkotni. A helyes tájékoztatáshoz tartozik és az igazság is megkívánja annak megállapítását, hogy a konkrét eset, amelyet a Kúria a hivatkozott határozattal eíbirált, szinte követelte a főnök visszahívási jogának elismerését. Amennyire a döntésből kivehető, a főnök abban a tudatban szabadságolta a tisztviselőt, hogy felmondási idejéből már csak rövid idő van hátra és e hátralékot a tisztviselő is bizonyos fokig megerősítette. Éppen ezért igen helyes a határozat erre utaló indoka, hogy „a szolgálati jogviszony körül szintén érvényes az az általános magánjogi szabály, hogy a másik félnek jóhiszemű és nyilván íelismerhető tévedéséből jogokat és előnyöket származtatni nem lehet." Ha az ítélet a visszahívási jogot ezen indokra alapította volna, a döntés nem volna kifogásolható, de az eset gyakorlati ritkasága folytán a döntés szociális fontossága megszűnt volna, bár akkor is megmaradt volna a döntés jogi fontossága. De a döntés a tévedésből elvonatkoztatottan is megadja a visszahívás jogát és e visszahívási jog feltételekhez kötése sem az egyik, sem a másik réteg érdekeire nem kielégítő. }{. S. Rendelkezés lefoglalt ingókkal a kényszeregyességi eljárás során. Vádlott a biztosítási végrehajtás során a zár alá vett bort ennek dacára a bírói pecsét eltávolítása mellett kimérte. Azzal védekezett, hogy a sértett által szerzett külön kielégítési jog a 4070/1915. M. E. sz. rendelet 19. §-a értelmében érvénytelen lévén, a zár alá vett bor eltulajdonítása nem történt jogtalanul. A kir. ítélőtábla a Btk. 359. §-ában meghatározott bűntett ténválladékát kimeritettnek látta. A kir. Kúria a vádlott semmiségi panaszát 1927 szeptember 20-án D III. 7740/1926714. sz. Ítéletével elutasította, mert: A csődön kívüli kényszeregyességről szóló 4070/1915. M. E. számú rendelet 19. §-a, valamint az ennek helyébe lépett