Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 10. szám - Döntések a kezesség köréből

2'86 ö kettős kötelezettséget akart vállalni, váltói is, meg köztörvényit is — nem szabad. Lehet, hogy a váltói kötelezettség vállalásán kivül ugyanaz a strohman elfogadtatta volna vele a váltó mellett még a köztörvényi kezesség vállalását is, de — vigilantübus iura, — kötötte volna ki ezt a hitelező magának. Utólagos következtetések utján uj kötelezettség ne legyen kikövetkeztethető, még ha még oly meggyőző is annak a várakozásának a valószínűsége, hogy a köztörvényi kötelezettség is vállaltatott volna. Ezzel a „volná"-val szemben a tény mégis csak az, hogy köztörvényi kötelezettség nem vállaltatott. A Ptkj. szakasza nem minden ok nélkül hangsúlyozza a kezesség vállalására azt a szabályt, hogy kezesség elvállalásának a nyilvánítása kifejezett legyen. B. S. Szabadságolt alkalmazott visszarendelése. A nagyobb válla latoknál, de bizalmi állasban levő tisztviselőkre vonatkozólag a kisebb üzleteknél is szokásos az az eljárás, hogy a főnök a felmondott tisztviselőnek a felmondási idő alatti szolgálataira nem reflektál, hanem őt a vállalat kötelékéből illetményei kifizetésével végleg elbocsátja. Ujabban lábrakapott az a szokás, hogy a felmondásban levő alkalmazottat ugyan nem foglalkoztatják, de őt el nem bocsátják, hanem csak „szabadságolják". Az ötletet* itt-ott az adta, hogy elbocsátás esetén az összes illetmények egyszerre fizetendők, mig a „szabadságolás" mellett az illetmények továbbra is az eddigi időszakokban részletekben fizetendők, de nyilván sok esetben az alkalmazott függőségben tartásának célzata is szerepelt a ,,szabadságolás" okául. A Kúria most a ,,szabadságolást" jogintézménnyé tette, hatályát a legmesszebbmenőén elismerte. A P. II. 4038/19236. sz. határozata szerint „a munkaadót megilleti az a jog is, hogy az általa fizetett és a tényleges szolgálatából korábban már felmentett alkalmazottját indokolt esetben, fontos és méltányos okból, a tényleges szolgálatba munkára visszarendelje". Ez a határozat nagy mértékben kihívja a bírálatot. Az utolsó évek munkaügyi .judikaturájában talán a nyugdíj valorizáció körül kialakult gyakorlat mutatja egyedül a munkaügyi kérdések területén megkívánt szociális felfogást. A Kúria munkaügyi tanácsát mindenesetre nagy elismerés illeti a nyugdijvalorizációs birói gyakorlat rendszeres kiépítéséért, de ezzel azután le is zárul a szociális jogi felfogás köre és a munkaügyi tanács még oly jogkérdésekben is, ahol korábban már kialakult gyakorlat az alkalmazottak javára foglalt állást, az alkalma zottak jogi pozícióját hátrányosabban alakította ki. Az egyéves felmondási időre jogosult tisztviselők körének megszükitése, az alkalmazottnak a betöltött működési körében a szolgálati beosztásához való jogának elvonása, a birói ut megtagadása jelzik legélénkebben az uj munkaügyi gyakorlatot. A fenti határozat szociális szemponttól újból hátrányos a tisztviselőre. Ha a főnök visszahívási jogát elismerjük, akkor ezzel együtt az alkalmazottat a szabadságolás idejére kényszer-tétlenségre kárhoztatjuk. A szabadságolt tisztviselő, akit főnöke, akit a „volt" jelző egyelőre meg sem illet, — visszahívhat, uj állást nem vállalhat, mert számolnia kell azzal, hogy a felmondás ideje alatt őt visszarendelik. Az a körülmény hogy a felmondás tartama alatt állást nem vállalhat, anyagilag is károsítja az alkalmazottat, és a károsítás nemcsak a felmondási időre hat ki, amelyért ő elvégre még