Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 10. szám - Határozott időre szóló szolgálati szerződések

281 tartam eltelése után ítélhető meg: a még le nem járt időre eső összeg követelését időelőttiség okából utasítja el; amint látjuk, ez volt az oka a csatlakozási kérelem elutasításának, amikor pedig egy aránylag rövid időre (10 hóra) eső követelésről volt csak szó. Lényeges haladás azonban az eddigi gyakorlattal szemben az, hogy a bizonyítás tekintetében eddigi merevségéből lényegesen enged s — amim láttuk — tág teret enged a köztudomásúak, a bíróság hivatalos és gyakorlati élettapasztalatán nyugvó tudoviásának, valamint jogi következtetéseknek is. III, Hogy bírói gyakorlatunkat az alkalmazotti jog tekintetében nagy és erős mértékben a formalizmus uralja, arra érdekes példa, hogy a bíróság nem alkalmazza a kártérítés szabályait a határozott időre szóló szolgalati szerződés megszegése esetén akkor, ha a szerződésben az áll, hogy megszegés esetén az egész hátralékos összeg fizetendő. (Szóval' egy mondaton múlik az egész. A szerződő felek legtöbbje ezt azért nem veszi fel a szerződésbe, mert feleslegesnek tartja.) Ilyen esetben a kir. Kúria a hátralékos összegei kötbér címén szokta megítélni a formalizmus nagyobb dicsőségére. 10 évi felmondás kikötése esetén minden további nélkül megítéli a bíróság a ló évi felmondást, határozotl időre szóló szolgálati szerződésnél (például 3 éves szerződésnél) azonban a kártérítés szabályait alkalmazza. Dr. Berezel Aladár. A fellebbezési nyilvános előadás mind gyakoribb a mai jogi életben. Az értéhatárokat rendező miniszteriális rendelet a nyilvános előadás alá kerülő ügyek felső értékhatárát oly magasan szabta meg (1600 pengő), hogy hovatovább csak a legritkább esetben tiiz ki a tör vénvszék a fellebbezés elintézésére szóbeli tárgyalást. (1600—2000 P közli ügyekben). Érthető lóbál, hogy a fejek nemcsak nagy figyelemmel kisérik a nyilvános előadássok kitűzéséi, liánom azokon majd mindenkor meg is jelennek, meri hiszen felülvizsgálatnak ily ügyekben nem lévén helye, a felek az ügy végleges elintézéséné] nem maradhatnak távol. Minthogy pedig ezeket az ügyeket többnyire egy vagy kél órára tűzik ki tömegesen, nem ritkaság, hogy tucatjáva] várakoznak az ügyvédek, nmig tárgyalásra kerül a sor. Annál sajnosabban tapasztaljuk, hogy a, hosszadalmas várakozással amúgy is kifárasztott ügyvédei a fellebbezési bíróság tagjai több-kevesebb élességgel arra igyekeznek szoritani, hogy felszólalását a iegkurtábbra szabja. Természeti s. hogy az effajta figyelmeztetés még a legügyesebb szónokot is könnyen megzavarja s ha ügye netán kedvezőtlenül dói el. akkor az az „utóiz" marad meg emlékében, hogy ha a bíróság több türelemmel hallgatta voltai meg, bizonyára sikerüli volna érvelésével meggyőznie.