Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 10. szám - Határozott időre szóló szolgálati szerződések

280 A felebbezési bíróság a tanuk vallomása, a felperes eskü alatti vallomása, valamint a gyakorlati élet tapasztalatán nyugvó tudomása (Pp. 267. 8) alapul vétele mellett, a bizonyítékoknak a Pp. 270. * szerinl való szabad mérlegelése mellett, tollút a/, eljárási jogszabályok panaszolt megsértése (Pp. 334. § 3. p.) nélkül azt az itt is irányadó (Pp. 534., 543. §§) tényállást állapította meg, hogy a felperes az édes atyja tulajdonát képező S. A. és társa banküzletében cégjegyzőként alakilag szerepelt, ugyan, de ezért semmi javadalmazásban nem részesült, az. 1924— 1925. évi köztudomás:! (Pp. 207. §) nehéz gazdasági és pénzügyi viszonyok közepette a közgazdasági életpályán továbbra elhelyezkedni nem tudott, az ügyvédi képesítés megszerzése végett, utóbb az ügyvédjelölti minőségben való elhelyezkedése az ügyvédj karnak ugyancsak köztudomás szerinl megnehezedett kereseti viszonyai mellett sem járt a kellő javadalmazási biztosító eredménnyel, mert csak i hónapon át (1925 július 1-től október hó 31-ig) volt havi 1,800.000 K, összesen 7,200.000 korona járandósága, utóbb azonban, bár ügyvédjelöltként bejegyezve maradt, rendes fizetésben nem részesült. Minthogy pedig a közgazdasági pályáról az ügyvédi pályára való áttérést felperes jogászi minősültsége és a kedvezőtlenül alakult gazdasági viszonyok megokolttá telték, a felebbezési bíróság helyesen jutott el ahhoz a jogi következtetéshez, hogy a felperes állandó fizetést biztosító alkalmazása a felperesnek saját hibáján kivül nem vált valóra. A kir. Kúria korábbi Íteletében elfoglak jogi álláspont következményeként pedig szintén_ helyesen döntöli a felebbezési bíróság akkor, amidőn felperesnek elveszteti járandóságaiért való kártérilésként az 1925. évi január hó 1-étő] 1926. évi február hó 28-ig (II. bírói itéld lwzatala ideje körül) a szerződésszerű nem vitás illetményeit megítélte és ebből csak az állandó javadalmazás jellegével biró fenti 7,200.000 K-t vonta le, amelyet a felperes a szolgálati viszony megszűnése folytán felszabadult munkájával szerzett, ellenben u kir. Kúria jogi megitélése szerint is helyesen mellőzte az édes atyja háztartásában nem szolgálati járandóságként, hanem szülői szívességből élvezett ingyenes ellátás, valamint az ügyvédjelölti minőségben alkalomszerüleg kapott kiküldetési illetmények beszámítását. Mindezekre való tekintettel el kellett utasítani alperesnek az ügy érdemében eljárási és anyagjogi jogszabálysértés cimén érvényesített felülvizsgálati panaszát. De el kellett utasítani egyidejűleg felperest is amiatti érvényesíteti csatlakozási kérelmével, hogy a felebbezési bíróság elutasította felperest időelőttiség címén az 1920. évi február hó 28-án tul további 10 hóra elő kártérítési követelésével. Mert az előrebocsátott anyagi jogszabályra való tekintettel ezeknek a részleteknek megitélése attól a további feltételtől függ, hogy felperes ezeknek a részleteknek esedékessége idején megfelelő ujabb alkalmazást saját hibáján kivül nem kapott, következéskép itt a csatlakozási kérelemben felhívott, a Pp. 131. §-ban irt eljárási jogszabály alkalmazására nincsen tér, annálfogva, hogy e § értelmében az Ítélet hozatala után lejárandó időszakos szolgáltatásokra való marasztalást a jellege szerint feltételhez kötött szolgáltatásokra nem lehet kérni." (1920. június 23-án.) Amint látjuk, a kir. Kúria az eddigi gyakorlatot követi a határozott időre szóló szolgálali szerződések tekintetében és szigorúan ragaszkodik ahhoz az. álláspontjához, hogy a szerződési időre járó teljes kártérítési összeg csak a teljes szerződési idő-