Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 10. szám - Határozott időre szóló szolgálati szerződések

279 A bíróságnak ez a gyakorlata az esetek nagy részében salvus conductust ad a munkaadónak arra, hogy ez a szolgálati szerződést következmények nélkül megszüntethesse. A bíróság itt nem számol az ügyletkötő felek akaratával, az ügylet indokaival, de nem számol a gyakorlati élet követelményeivel sem. Tetézi mindezt a Kúria II. tanácsának az a gyakorlata is, amelyet Thury Sándor tanácselnöksége óta követelt s amelynek értelmében — eltérően a régi praxistól — az alkalmazottra háritja a bizonyítási terhet, azaz az alkalmazottnak kell bizonyítani azt, bogy a régi állasnak megfelelő uj állást nem kapott és hogy ő ebben nem hibás. Azaz két negatívum bizonyítását is követeli egyszerre a munkavállalótól. Ez a szerfelett nehéz, komplikált és sokszor lehetetlen negatív bizonyítási eljárás is csak a munkaadó előnyére szolgái. A legnagyobb hátrány azonban abból szármázik, hogy még megítélés eseten is csak későn juthat a munkavállaló a követeléshez, hiszen — a kifejtetteknek következményeképen — csak bizonyos hosszabb idő múlva indíthatja meg keresetét. Többen rámutattak már arra a parodoxonra, hogy a bíróság felmondási időre járó javadalmazást ítél meg, ahelyett, hogy a szolgálati, szerződés hátralévő időre járó illetményeket Ítélné meg, hiszen a felmondás intézménye a határozatlan időre szóló szolgálati szerződések velejárója, a határozott időre szólóknál fogalmilag és elvileg ki van zárva. II. Dr. S. M. bankhivatalnoknak határozott időtartamú szolgálati szerződése volt egy budapesti pénzintézettel, ahol cégvezető volt. A kikötött idő eltelte előtt állásából elbocsátják, ekkor atyja magánbankházában vállal Cégvezetői állást, azonban itt javadalmazásban nem részesül, majd felvéteti magát az ügyvédjelöltek névjegyzekébe, mindössze azonban 4 hónapig dolgozik fizetéses (havi 1,800.000 koronás) állásban. Pert indít a pénzintézet ellen a szerződési időtartam hátralévő részére járó javadalmazás megítélése iránt. Az alsóbiróságok elutasító ítéleteivel szemben a kir. Kúria közbenszóló Ítéletet hozott, minek folytán a bpesti kir. Törvényszék, mint Felebbezési Biroság felperesnek az elbocsátástól járó igényeit, (kikötött szerződésbeli járandóságait), levonva ezekből az ügyvédjelölti 4 havi fizetést, a lefolytatott bizonyítási eljárás után, a törvényszéki ítélet meghozatalának napjáig megítélte. Alperes az ítélet ellen felülvizsgalati kérelemmel élt, felperes eh hez csatlakozott. A kir. Kúria P. II. 2770/Í926. sz. ítéletével ugy a felülvizsgálati, mini a csatlakozási kérelmet elutasította. Az ítélet indokolása a következő: „A kir. Kúriának az 1925. évi november hó ".'4-én meghozott Ítéletében elfoglalt ahhoz a jogi álláspontjához képest, hogy a határozott időtartamra kötött szolgalali jogviszonynak időelőtti megszűnte eseten az alkalmazóit csak az abból eredő kárát követelheti, hogy hasonló javadalmazással egybekötött alkalmazást saját hibáján kívül nem kaphatott, a felebbezési bíróságnak a kártérítés mennyisége kérdésével összefüggően csak azt kellett eldöntenie, hogy a felperes volt alperesi cégvezető a kikötött alkalmazási időtartamra kapott-e uj alkalmazást és milyen javadalmazás mellett és ha valóban nem kapott, a hasonló javadalmazással .egybekötött alkalmazás elnyerése a felperes saját hibáján kivül thiusult meg.