Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 10. szám - A munkajog új iránya és a béregyeztetés

274 által nem vonják magukra a kereskedelmi törvényszékek hatáskörét, vagyonbukásuk nem kereskedelmi csődhöz (faillit) vezet. A termékeny belga törvényhozás alighanem rövid időn belül foglalkozni fog egy uj kereskedelmi társasági forma létesítésével. Belgiumban is felmerült ugyanis gazdasági és jogászi körökben egyaránt a korlátolt felelősségű társaság meghonosításának terve ép ugy, mint Olaszországban, Svájcban és hazánkban. Sőt Bruxellesben a Conseil de legislation is foglalkozik már eme uj társasági forma bevezetésének kérdésével. Dr. Schulcz Ferenc. A munkajog uj iránya és a béregyeztetés.* Az autonóm jogszabályszerzödések elismerése, valamint a munkásvédelmi állami törvényhozás kifejlesztése jellemzi a munkajog ujabb irányát. Ezen helyzet kialakulásával az individuális szabályozásból folyó szerződési szabadság elve majdnem teljesen háttérbe szorult. Mig a magánjog egyéb jogterületén a szerződési szabadság a szabály, addig az alkalmazotti munkaszerződések területén a jogrend az egyéni szerződési szabadságot ma már csak anynyiban ismeri el, amennyiben ezen egyéni szabályozás sem az állami jogszabályokkal, sem pedig az autonóm jogszabályszerzödésekkel ellentétben nincs. A legplasztikusabban juttatja ezen irányváltozást kifejezésre a munkaszerződésekről szóló 1923. évi német törvénytervezet 6. és 7. §§-ban, midőn kimondja: „Der Arbeitsvertrag unterliegt nur soweit í'reier Übereinkunft, als nicht unabdingbare Rechtsvorschriften entgegenstehen. Rechtsvorschriften im Sinne dieses Gesetzes sind auch Tarifsatzung und Betriebssatzung". Ezen jogszabályszerzödések — üzetmi megállapodás és tarifaszerződés — megkötését rendszerint hosszas tárgyalások előzik meg, melyek a felmerült követelések és viták békés elintézését és kiegyenlítését célozzák. E tárgyalások azonban nem vezetnek mindig eredményre. Ha a tárgyalások megszakadtak és a szembenálló felek követeléseikhez ragaszkodnak, nem marad más hátra, mint követeléseik ér vényesitése és kiküzdése céljából a gazdasági harci eszközöket igénybevenni. Ily harci eszközök: az alkalmazotti oldalon a sztrájk, munkaadói oldalon pedig a kizárás. A harci eszközök igénybevétele azonban mindkét félre óriási anyagi veszteséggel jár — melyeket ehelyütt bővebben részleteznünk nem szükséges. De óriási veszteséget jelent ez az államra is — a nemzetvagyonra mindenkor aktívumot jelentő munkaproduktum ez okbóli feltétlen elmaradása miatt. A feleket és az államot érintő eme anyagi hátrányok elkerülése érdekében már igen korán tért hódított annak felismerése, hogy e harci eszközök alkalmazása minden körülmények között a minimumra és az elkerülhetetlen szükség eseteire * Lásd előbbi közleményt a P. J. folyó évi 7. számában.