Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 10. szám - Belga reformtörekvések a kereskedelmi társaságok jogában

jelenlétét kívánja quorumként. Sőt, ha az összehívott közgyűlés ezt az előirt quorumot el nem éri, másodszori összehívásra a közgyűlés quorumra való tekintet nélkül határozatképes. A közgyűlési határozat akkor érvényes, ha a szavazásban résztvevők kötvényei tökeösszegének legalább háromnegyed részét képviselő tagok megszavazták. Hogyha azonban a határozatot nem támogatta a forgalomban lévő kötvények tőkeösszegének legalább egyharmad részét képviselő többség, a határozat csak az illetékes fellebbviteli bíróságnak: a Cour d'appelnek megerősítése után hajtható végre. Mégis a kötvényesek megbizottainak (mandataires) megválasztásához, valamint a kötvényesek közös érdekeinek meg' óvását célzó határozatokhoz egyszerű többség elégséges. Ezek a módosítások kétségtelenül inkább gondozzák a részvényeseknek és az igazgatóknak, mint a kötvényeseknek érdekeit, — min) ezt Verachtert 1919 július 16-iki képviselőházi jelentéséhen kiemeli, — közvetve azonban egyúttal a kötvényesek előnyére is szolgálnak. A kötvényesek érdekeivel is ellenkezett ugyanis a régi (1913-iki) törvénynek az a rendelkezése, mely a határozathozatalhoz a forgalomban lévő kötvények kétharmad töketöbbségét kívánta meg, mert ezzel csaknem leheletlenné tette a kötvényesek és a társaság közötti viszonynak önkormányzati szabályozását. Hiszen a nagyközönség körében annyira szerteszórt kötvényeseket vajmi nehéz volt összegyűjteni, kiváltképpen a világháború után, amikor ezt az összegyűjtést a kötvényesek távolléte, eltűnése, sok kötvény megsemmisülése is akadályozták. A háborút követő válságos belga pénzügyi helyzetben a közgazdasági érdekek, különösen a közhitel célja megkívánták, hogy a társaságok a kötvényesekkel adósságukat a lehetőséghez alkalmazkodva, méltányosan és barátságosan rendezzék, nehogy a tömeges fizetésképtelenségek oly gazdasági zűrzavart és pánikot idézzenek elő, amelyben a részvényesek és kötvényesek érdeke egyaránt súlyosan szenved. Az 1919 október 30-iki törvény alig váltotta volna be a hozzáfűzött reményeket, ha érvényben hagyta volna az 1913 mlájus 25-iki törvénynek azt a rendelkezését, mely lehetetlenné lette, hogy a társaságok a törvény hatályba lépte előtt kibocsátott kötvények birtokosaival is törvényszék közbejötte nélkül rendezhessék viszonyaikat. Az 1919 október 30-iki törvény ezt a korlátot lerontotta azzal, hogy 5. §-ában hatályát vette a viszszaható erőt megtagadó 1913-as rendelkezésnek. A belga képviselőházban a törvényjavaslat tárgyalásakor heves támadásokkal ostromolták a visszaható erőnek ily tág megengedését. Szerzett -jogok sérelmét látták benne. A szenátus igazságügyi bizottsága ellenben erősen védelmébe vette azt. 1919 október 14-i jelentésében rámutatott arra, hogy a szerzett jogok szigorú érinthetetlenségével a javaslat teljesen erőtlenné és hatálytalanná válnék. Rávilágított arra is, hogy szükséges a társaságok és kötvényeseik barátságos megegyezését lehetővé tenni, mert a kötvénykibocsátó-társaságok bukása a közérdek rovására végzetesen rontana a gazdasági helyzeten,